A legnagyszerűbb dolog, ami velem történhetett : megtanultam repülni
Ki ne vágyna arra, hogy a felhők fölött repülhessen, hogy madártávlatból megcsodálhassa a szülővárosát? Vajon melyikünknek nem jutott még eszébe, hogy a hétvégét a levegőben tölthesse távol a hétköznapi gondoktól?
Jómagam egészen véletlenül találkoztam a vitorlázórepüléssel, édesapámat kísértem el egy 20 perces ajándék sétarepülésre, de nyomban beleszerettem a repülőtér hangulatába és megfogott az ottani társaság is. Szinte olyan, mintha mindent megkaphatna az ember egy helyen: az élményt és a pihenést, a nyugalmat és az izgalmat, sőt, nem utolsósorban hasonló érdeklődésű emberekből könnyű barátokat találni.
Alig 1 éve kezdtem el a vitorlázórepüléssel komolyan foglalkozni, de most már szinte teljesen kitölti a szabadnapjaim tavasztól őszig. A képzés a tévhitekkel ellentétben nem drágább egy autós jogosítványnál, viszont garantáltan nagyobb élményt és rengeteg szép pillanatot nyújt. Tisztán emlékszem az első próbálkozásokra, amikor még a fordulók is nehézséget jelentettek, de gyorsan fejlődhet az, aki rendszeresen kijár. A B vizsgafokozat felé vezető út második részében már több érdekes feladattal ismerkedünk meg, mint például a dugóhúzó, a liftezés vagy a csúsztatás.
Már nehéz lenne összegyűjteni a legjobb perceket egy csokorba, de mindenképpen emlékezetes az első egyedül repülésem júniusban, a repülős tábor júliusban, ami bő 1 hétig tartott majd pedig az időtartam feladataim: amikor fél órát, egy órát tölthettem egyedül a magasban, már akár 1500-2000 méteren is!
Ha most kellene döntenem arról, hogy szeretnék –e repülni, azonnal igennel felelnék, hiszen kevés jobb hobbit lehet választani. Bízom benne, hogy idén is sok kezdőt vonz majd a repülők világa, és tovább nő a csapatunk létszáma.
Kiss Adrienn
