MizuMiskolc
Cikkek MAGAZIN

A brémai zenész és a miskolci muzsikus duója

Szurasenkó Dániel, a miskolci származású blockflöte virtuóz és rekorder egyre növekvő közönsége már határainkon túl is várja-visszavárja ezt az energikus előadóművészt.  Ugyanis igény mutatkozik a komolyzene, a klezmer és az igényes zenei kultúra azon szegmensre, amit Dániel és zenésztársai képviselnek.
Erre a legjobb bizonyíték, hogy bárhova is vetődik a nagyvilágban, a nívós előadásokkal nem csak egy alkalommal viszi el közönségét egy csodás zenei utazásra. Rendre visszahívják kedvelői a blockflöte mágusát és barátait. Mert ilyenkor bizony sok barátság is köttetik, amiből gyakran közös gondolatok és együttműködés kerekedik ki. Tudtommal ez történt Brémában is, ahol valódi brémai muzsikusokként állt össze Szurasenkó Dániel és  Juhász Gábor lantművész.

G. M.: Dániel, mindig is érdekelt, hogy egy ilyen egyszerű hangszerből, hogy csalsz elő ilyen összetett koncerteket, műsorokat. Miben rejlik a blockflöte rabulejtő varázsa?

Sz. D.: Szoktam mondani, hogy a blockflöte egyszerű, de nagyszerű. Már a szerkezetére, felépítésére gondolok. Jobbnál-jobb, kiváló művészek vannak a világban, akik a blockflöte sokszínűségét szeretnék megmutatni a Közönségnek.  Én feltettem az életemet arra, hogy csatlakozzak ezen művészek sorához! Persze nem szabad egy szinten emlegetni engem Velük, hisz óriási emberekről, fantasztikus művészekről van szó.

G. M.: Bréma a kisebbekben a brémai muzsikusok meséjét, a nagyobbakban a német borászat remekeinek emlékét elevenítheti fel. Nehéz lenne nem párhuzamot vonni a kedves kis fabulával, de kíváncsi lennék, hogy Te is mesés utazásként éled meg a meglehetősen fárasztó koncerteket, rohanást és idegen környezetet, embereket?

Sz. D.: Az egyik kedvenc mesém volt, és sosem gondoltam, hogy egyszer majd a híres szobornál fogok szelfizni. Sokat utazom, és rengeteg kommentet kapok, hogy hogy bírom. Kérdezik az emberek, hogyan lehet ennyit utazni? Hiszem, hogy az energiát mindehhez fentről, az Örökkévalótól kapom! A legnehezebb talán az, hogy a sok utazást követően, ha nincs pihenőnap, akkor még aznap kell teljesíteni. Nemrégen jártam például Nagyvázsonyban, ahova 7 órás volt az út (tekintettel arra, hogy nem vezetek). Az utazást követően volt 1 óra pihenőm és utána szólókoncert. Inkább ez a része, ami kifejezetten fárasztó, és hogy arra az egy órára össze kell szednem magam, mert nincs lehetőség javításra a színpadon!

G. M.: Hogyan kerültél Németország ezen északi kulturális központjába? Milyen tapasztalataid vannak az északi közönség felől? Hogy ismerted meg Juhász Gábort?

Sz. D.: Amikor elkezdtem szervezni az európai körutamat, a prágai koncertemet követően Hildesheimba, majd Brémába tudtam leszervezni olyan koncertet, ahol szeretettel fogadtak és az ottani magyar közösség örült jöttemnek. A brémai alkalom előtt volt egy istentisztelet, ahol Juhász Gábor lantművész muzsikált, és ezt követően beszélgettünk arról, hogy lehetne-e esetleg együttműködés. Így utólag látom, s újra bebizonyosodik, hogy semmi sincs véletlenül, és minden fentről van irányítva. Hisz kiváló együttműködésünknek hála úgy döntöttünk, hogy sokat fogunk együtt muzsikálni, ezért alapítottuk meg a DUOLCE formációt, hogy hivatalosan is egy csapatként koncertezzünk az önálló fellépéseinken kívül.


G. M.: A zenésztársakkal való együttműködés mindig kölcsönös barátságon alapul, vagy ilyenkor szigorú munkakapcsolatról van szó?

Sz. D.: Mondja a közmondás: „A munka az munka, a barátság, pedig barátság!” Mindenképpen kell egy szimpátia, egy jó emberi kapcsolat ahhoz, hogy az ember együtt muzsikáljon egy másik művésszel. Úgy gondolom, hogy a zeneművészet annyira nemes terület, hogy a barátságok jó hatással vannak az ember előadására. A Közönség pontosan látja, hogy mennyire van összhangban két-vagy akár több művész, vagy éppen mennyire nincs.

G. M.: Több együttes megalapítója és közreműködő szereplője vagy. Milyen tervekkel fogtátok össze a két hangszer és két hangzás erejét? Mi a közös nevező a blockflöte és a lant között?

Sz. D.: Igen, jelenleg 5 csapatban dolgozom. A lant és a furulya olyan, mint a mágnes pozitív és negatív pólusa. Vonzzák egymást, hisz a régizene a közös nevezőjük. A reneszánsz és barokk muzsika, mely mindkét hangszer legkedvesebb korszaka. Nagy a repertoár, amit közösen meg tudunk szólaltatni, hisz rengeteg átiratot is tudunk játszani az említett korszakokból.

G. M.: Hamarosan Albertirsa városában, egy kicsiny, de impozáns (volt) zsinagógában elkezdődik az “1000 koncert hazánkért” címet viselő grandiózus koncertsorozat.  Miért pont ezt a barátságos kisvárost választottad a világ legnagyobb komolyzene koncertsorozatának első állomásaként?
Akár már itt is megmutatjátok együttműködésetek gyümölcsét a nagyérdeműnek, vagy ez egy másik zenei sorozathoz lesz köthető?

Sz. D.: Fontos számomra, hogy ez a koncertsorozat olyan helyszínen induljon el, ahol a település egészével együtt tudunk lélegezni. A korábbi koncertek, a városvezetéssel kialakított jó kapcsolat, a barátságok hozták meg azt az elhatározást, hogy az 1000 Koncert Hazánkért programsorozat itt induljon! S most először elárulom a tervem: azt szeretném, hogy a koncertsorozat utolsó, tehát ezredik hangversenye is Albertirsán legyen, egyfajta stílusos zárásként az 5 éves projektnek. Ez alkalommal még nem fogunk együtt játszani Juhász Gáborral, hisz klezmer koncert lesz, viszont az 1000 Koncert Hazánkért őszi terminusában több közös koncertünk is lesz az új formációnkkal, a DUOLCE-val!

Köszönöm válaszaidat, további sok sikert és erőt kívánok az ígéretes együttműködéshez.

Gér Mihály Tamás  – újságíró

Ez is érdekelhet

„Egyék, vegyék Luxemburg gofriját!” – édességet neveztek el a miskolci előadásról

Hován Szilvi

Állatok Világnapja

Hován Szilvi

Visszatér a tatamira a dzsúdó miskolci királynője! – interjú Gercsák Szabinával

Hován Szilvi

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.