MizuMiskolc
Cikkek MAGAZIN

Visszatér a tatamira a dzsúdó miskolci királynője! – interjú Gercsák Szabinával

Gercsák Szabina neve minden helyi számára ismerősen cseng. Nem is csoda, hiszen Ő a tatami miskolci királynője! U23-as Európa, junior világ- és Európa, valamint ifjúsági olimpiai, világ és Európa-bajnok magyar cselgáncsozó. A visszatérés előtt ültünk le beszélgetni….

Év elején egy hosszabb pihenőre kényszerültél, műtéten estél át. Hogy sikerült a műtét, hogy érzed magad?

Köszönöm a kérdést. Igazából a műtét jól sikerült, minden rendben volt, semmilyen komplikáció nem lépett fel, bár egy kicsit tovább tartott, mint amire számítottunk, mert a két és fél órából több, mint négy óra lett. Édesanyám nagyon ideges volt, ilyenkor kifejezetten lassan telnek a percek, nem tudta, miért húzódik el ennyire, de most már teljesen jól vagyok.

Akkor elmondható, hogy újra rendszeresen edzel, és teljes erőbedobással készülsz?

Igen, szeptember elejétől napi két edzésem van, de vannak még pihenő délutánok, hiszen a két edzés heti öt alkalommal elég sok, plusz hozzájön a hétvégi gyógytorna.

Mivel töltötted a kényszerpihenődet?

A gyógyulási idő alatt is volt rendszeres gyógytorna kezelésem, ami a műtétet követő napon azonnal elkezdődött, és még a mai napig tart, de ami maradt idő, azt a családommal töltöttem és sokat kirándultam. Emellett azért voltak kötelességeim is, természetesen részt vettem különböző eseményeken, amelyekre meghívtak a szponzorok által.

2020 az olimpia éve. Hol tart most a felkészülésed?

Gondolok rá, hogy ki kellene jutni az olimpiára, de nagyon nehéz lesz, mert mindössze 2020 májusáig van rá időm, ez egy bő félév, ami nem túl sok a két éves kvalifikációs szakaszból. Idén is van négy versenyem, és ha azokon jól megy a szereplés, akkor decemberben már lebeghet előttem, hogy igen, kijuthatok az olimpiára, de ha nem sikerül úgy, ahogy szeretném, akkor arra kell törekednem, hogy minden versenyen, amin elindulok, egyre jobban és jobban teljesítsek. Nyilván benne van az emberben, hogy olimpia, de nem szeretnék erre rágörcsölni, inkább csak a következő feladatra koncentrálok és próbálok apró lépésekkel közelíteni a cél felé.

Mi most a következő cél?

Szeptember 28-tól kezdve négy héten át lesz négy versenyem. Minden héten egy-egy, az első Luxemburgban egy világkupával kezdek, majd Brazília, Abu Dhabi és Ausztrália. Gyorsan körbeszaladjuk a világot, mint egy Forma-1-es futam. Ezeket követően decemberben egy Masters, ami azt jelenti, hogy ha a legjobb harminckét versenyező közé kerülök, akkor indulhatok el rajta. Nagyon remélem, hogy ez sikerül!

Melyik versenyeredményedre vagy a legbüszkébb?

Erre nagyon nehéz válaszolnom, hiszen mindent megnyertem utánpótlásban és így a komplett egészre nagyon büszke vagyok. Viszont az ifjúsági olimpiát emelném ki, mert akkor voltam a legboldogabb, amikor ott a dobogó tetején állhattam.

Azt mondják, hogy egy sportoló a civil életben is arra törekszik, amire a sportban: azaz elsőnek lenni. Mennyire van jelen ez a versenyszellem a magánéletedben?

Nem vagyok egy nagyon versenyzős típus a magánéletben, de mégis szeretem, ha úgy történnek a dolgok, ahogy én akarom – neveti el magát. – Főleg a testvéreimmel szemben van egyfajta játékosság ilyen téren, egy kis verseny, egy kis élcelődés.

Milyen rövid és hosszú távú céljaid vannak a sport terén?

A rövidtávú mindenképpen az, hogy sikeresen visszatérjek a hosszú kimaradás után, hogy a szeptember végén kezdődő, és októberben tartó versenysorozat jól sikerüljön. A hosszú távú pedig, hogy a 2020-as, de ha mégsem sikerül, akkor a 2024-es olimpiára mindenképp kijutni.

Miskolcon élsz, Miskolcon készülsz, Miskolchoz köt minden. A menedzsmented (Carreer Sport Management – szerk.) Budapesten van, és onnan irányítja a közös munkátokat. Hogyan tudjátok megoldani és áthidalni a távolságot?

Ez Gyuri érdeme (Tóth György, Szabina menedzsere – szerk.), mert mindegy, hogy 200 kilométerre vagyok tőle, vagy épp a világ másik végén egy versenyen, Ő keres, hív, elintéz több ezer kilométerről is bármit, amit szeretnék. Azért működik minden jól, mert mindennapos a kapcsolatunk.

Mennyire könnyíti meg az életed, hogy egy ilyen profi menedzsment van mögötted?

Több mint két éve dolgozunk együtt, kialakult a napi rutin, tudja, hogy mire van szükségem. A legklasszabb dolog, hogy számíthatok rá, mint menedzser, és mint barát. Azt hiszem, ennél nincs fontosabb!

4 éves korod óta cselgáncsozol, hogyan kerültél kapcsolatba a tatamival?

A bátyám szeretett volna dzsúdózni, és ha Ő akarta, akkor persze én is. Levittek minket a terembe anyáék, de nem engedték, hogy dzsúdózzak, mert én voltam az egyedüli lány. Kiderült, hogy van egy kisfiú, akinek nem jutott pár, így mégis beállítottak hozzá és ott ragadtam.

Van-e esetleg bármilyen más sportág, amit szívesen űznél, ha nem dzsúdóznál?

Nagyon sokszor gondoltam rá, hogy ha egyszer befejezem a dzsúdót, akkor elmegyek focizni, mert igazából nagyon jól megy, de annyira magát a sportágat nem kedvelem. Nézni nézem, mert az egyik testvérem focizik is, így a meccsét látnom kell, meg persze a tévében is, de inkább a jégkorong az, amit szeretek is és csinálnám is szívesen.

Ezek egyike sem túl nőies sport…

Nem, valóban! Ez az általános iskolának köszönhető, ahova annak idején sporttagozatba jártam és nagyon sok sportot kipróbáltunk. Emiatt van az, hogy mindenféle sportért odavagyok, mert az iskola megnyitotta a tárházát a fiús sportoknak is. A jégkorongot nagyon szeretem nézni, és ki is próbálnám, bár, ez még eddig nem adatott meg, de talán ha valaki elolvassa a cikket….

Mi az, ami ellazít, és segít a koncentrációban egy-egy verseny előtt és a felkészülés alatt?

Nagyon szeretek zenét hallgatni. Mindenevő vagyok, az operától kezdve akár a retro zene is jöhet. Ezzel töltöm az időmet, külföldi és magyar előadókat hallgatok bármekkora mennyiségben, a Halott Pénz zenéje az egyik kedvencem. Sok koncertjükre el is jutottam a nyár folyamán, több alkalommal voltak a közelben, szerencsém volt.

Ha már a kedvenc zenéről beszéltünk, akkor avassuk be az olvasókat a továbbiakba is. Kedvenc étel, évszak, helyszín?

Minden ételt szeretek, de a paprikás krumpli a kedvencem. Másfél éve külön élek a családomtól, szoktam néha-néha főzni is, de inkább anyukámra bízom, mert az időm nem igazán engedi. Ami az évszakot illeti, imádom a nyarat, szeretem a meleget és bárki bármit mond az Avas nagyon klassz hely. Én ott nőttem fel, nekem minden szemszögből, minden időszakban szép, de főleg nyáron. Emellett szeretem Lillafüredet és Miskolctapolcát is.

Szabina, mi a helyzet pasi fronton?

Hűha, nem is tudom, mit válaszoljak erre – nevet.

Csak az igazat! Mernek próbálkozni a srácok, hogy egy ilyen kemény lány áll velük szemben?

Nem az a baj, hogy nem mernének, vannak jelentkezők. Volt néhány kapcsolatom, de igazából egyikük sem értette meg azt, hogy ha külföldön vagyok, akkor én csak versenyre megyek és nem bulizni. Ebből aztán jött a féltékenység és a probléma, ami által már nem tudtam úgy koncentrálni a versenyen. Muszáj volt ezeknek véget vetni, mert a munka és az eredmények rovására mehetett volna. Most egyelőre szingli vagyok – mosolyog.

A beszélgetésünk elején szó volt róla, hogy főként rövid távú céljaid vannak, azaz, jól teljesíteni az előtted álló versenyeken. De tegyük fel, hogy minden úgy alakul, ahogy szeretnéd és a legjobb formádat tudod hozni, ezáltal Tokió és az olimpia megvalósul. Ha jövőre találkozunk az olimpia után, hogy nézne ki az elégedett Szabina?

Ha most fél év alatt sikerül kijutnom az olimpiára, akkor van ott keresni valóm. Ezt már sikerként könyvelném el. Ha meg már ott vagyok, akkor egyértelműen egy érmet szeretnék megpályázni, de sokszor nem úgy sikerül, ahogy tervezzük. Teljesen másként kell egy olimpiához hozzáállni, mint egy Grand Prix-hez, de mégsem kell túlaggódni, hogy ez egy olimpia. A felkészülésen sok múlik, ha az jól sikerül, akkor van esély egy éremre, és ezzel lennék igazán elégedett.

Mik a nagyon távlati terveid? Mihez kezd majd a jövő Szabinája, ha már nem lesz aktív cselgáncsozó?

Ez az, amit még én sem nagyon tudok. Vannak tervek, hiszen teljesen céltalanul nem lehet az élsportban létezni. Bármikor jöhet egy komolyabb sérülés, amiből nem lehet visszatérni, bár, szerencsére nálam minden rendben volt az év eleji csigolya műtétnél. Jelenleg Nyíregyházára járok Sportszervező szakra, amivel bárhol tudok dolgozni a sporton belül. Szeretnék a dzsúdónál maradni, mert minden részletét ismerem. A Nemzetközi Dzsúdó Szövetségnél, vagy a magyarnál is szívesen dolgoznék, bárhol, ahol kapok lehetőséget, és tudok élni vele. De ezek még csak tervek, lehet, hogy végül más pályát választok.

Volt olyan, hogy megbántad, hogy a tatami ennyire az életed része?

Egyetlen példa erre, hogy egyszer edzésről mentünk haza anyukámmal. A Népkertnél megállt a busz és ott játszott sok gyerek a téren. Nekik hozzám képest rengeteg szabadidejük volt. Mondtam is anyának, hogy mennyire jó, hogy ennyit játszhatnak! Édesanyám hozzám fordult és azt mondta, hogy nem kötelező dzsúdóznom, lehetek olyan, mint ők. Abban a pillanatban, amikor felvetődött, hogy ne járjak le dzsúdózni nap, mint nap, hogy csak gondolat szintjén is, de elveszítsem a sportot, amit szeretek, azonnal visszakoztam. Igen, jó volt azoknak a gyerekeknek, de nekem is bármire volt és van időm a dzsúdó mellett, amire szeretném, hogy legyen, nyilván kevesebb, de van. Bármit meg tudsz valósítani, és el tudsz érni, amit igazán akarsz!

Kívánjuk, hogy úgy sikerüljön az elkövetkező időszak, ahogy megálmodtad! Biztosak vagyunk benne, hogy az egész város és az ország egy emberként szurkol neked!

Köszönjük az interjút!

Gercsák Szabina az interjúnk elkészülte után Luxemburgban megnyerte első versenyét a hosszú kihagyás után, és újra a dobogó tetejére állhatott! Gratulálunk a Mizu Miskolc nevében!

Ez is érdekelhet

„Egyék, vegyék Luxemburg gofriját!” – édességet neveztek el a miskolci előadásról

Hován Szilvi

Állatok Világnapja

Hován Szilvi

Október 3-án indul a távfűtés Miskolcon

Hován Szilvi

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.