MURPHY TÖRVÉNYKÖNYVE A SOKAK ÁLTAL ISMERT SZÁLLÓIGÉVÉ LETT POSZTULÁTUMMAL NYIT: AMI EL TUD ROMLANI, AZ EL IS ROMLIK!

 

Mindnyájan tapasztaltuk már ennek a mondatnak az igazságtartalmát. Ó, de még mennyire! De vajon mi az igazság? Ki az a Murphy és barátai, akik közreműködésével létrejött egy egész törvénygyűjtemény? 
Murphy törvényei nem mások, mint hétköznapi bölcsességek. Tulajdonképpen rím- és időmértéktelen epigrammák, amelyek előtagból és utótagból álló, tömör, csattanós költemények. Tagadhatatlan, hogy a törvénykönyv népszerűségét annak rövidsége és köznapisága adja, noha, aki(k) ihlették igazi reáltudományokban jártas tudósok voltak. Nem is akárhol, hanem egy légi támaszponton!

1949-BEN, A KALIFORNIAI MUROCBAN, AZ EDWARDS LÉGI TÁMASZPONTON KEZDŐDIK A TÖRTÉNET.
A bázison egy fejlesztőcsapat éppen az MX-981-es számú projekten dolgozott. A projekt célja a nagy sebességű becsapódás, illetve lassítás hatásának emberre vonatkozó vizsgálata volt. Konkrétan arra voltak kíváncsiak, hogy 40 G-s terhelést kibírna-e egy pilóta, természetesen a meglévő biztonsági eszközök védelmében. Az 1945 óta tartó kísérletezés és kutatás az Egyesült Államok Légierejének Repülőorvostani Laboratóriumának égisze alatt folyt, John Paul Stapp kutatóorvos ezredes felügyelete és parancsnoksága alatt.
EBBEN A LABORATÓRIUMI INTÉZMÉNYBEN DOLGOZOTT EGY ED MURPHY NEVŰ SZÁZADOS, AKI AKKORTÁJT A LABOR FEJLESZTŐMÉRNÖKE VOLT.
A kísérletet egy síneken, rakéták segítségével gyorsuló test jelentette, amelyet hirtelen lefékeztek. A kísérletet mindaddig nem lehetett sikeresnek nyilvánítani, amíg az aktuális g-terhelést mérő műszer nem működött megbízhatóan. A rezgésátalakító hibáit Murphy megpróbálta orvosolni, hiszen voltak már tapasztalatai a centrifugális g-terheléses kísérletekben. A javításokat az asszisztensére bízta. A kísérlet elkezdődött és a rakéta kilőtt, egy csimpánzzal a fedélzetén. A szenzor 0 g-s terhelést mutatott, az asszisztens által rosszul elvégzett huzalozása miatt. Ekkor Murphy kiborult és otthagyta a csapatot, noha felajánlották neki, kap elég időt, hogy helyrehozza az egészet!
De a százados nem kért ebből és lelépett. Nem sokkal később, egy másik mérnök, George Nichols, aki szintén ott volt, meginterjúvolta a mérnököt, aki így felelt (valószínűleg még dühösen): Ha el lehet szúrni, holtbiztos, hogy elszúrja! Utalva ügyetlen asszisztensére. Nichols visszatérve a csapathoz, rövid diskurzus után a mondatot együtt úgy alakították át, hogy ami megtörténhet, meg is fog. A legenda szerint eredeti formáját végül a sikertelen kísérletek alakították ahhoz hasonlatossá, amit mi is ismerünk, beleadva Murphy duzzogó arroganciáját. Ám a fejlesztőmérnök fia, Robert Murphy cáfolja Nicholst: szerinte az apjától származik az idézet, ami eredetileg így szólt:
,,Ha több megoldás is van, és ezek közül az egyik katasztrófához vezet, akkor ő feltétlen úgy csinálja.”
AKÁRHOGY IS, A TEORÉMA MEGMARADT VOLNA A REPÜLŐORVOSI, MÉRNÖKI ZSARGON RÉSZEKÉNT, HA EGY SZERENCSÉS VÉLETLEN FOLYTÁN, NEM KERÜL A SZÉLESEBB NYILVÁNOSSÁG ELÉ!

Ez magának Stapp ezredesnek köszönhető, aki egy sajtókonferencián az egyik újságíró kérdésére úgy felelt, hogy azért nem torkollott tragédiába a teszt és okozott súlyos sérüléseket senkinél sem, mert alkalmazták Murphy törvényét. Vagyis számba vették az összes lehetőséget, ami elromolhat és többször is ellenőrizték, tesztelték őket az indítás előtt! Stapp pozitív értelemben használta a törvényt, mondván, ami lehetséges, bekövetkezik!
 Kanonikusnak a dolognak utánajáró és a törvénykönyvet először összeállító Arthur Bloch állítását vehetjük, aki Nichols olvasatát tekinti hitelesnek.
BLOCH KÖNYVE (MURPHY’S LAW AND OTHER REASONS WHY THINGS GO WRONG) 1977-BEN KERÜLT NYOMTATÁSBA A PRICE/STERN/SLOAN PUBLISHERS, INC. JÓVOLTÁBÓL, A KALIFORNIAI LOS ANGELESBEN.
Érdekesség, hogy az írója nem is igazi író. Ezen kívül csak egy könyvet írt, abban viszont némi Murphyre jellemző szarkazmust is felfedezhetünk.
Murphy törvénykönyvében olyan nevekkel találkozhatunk, mint Zymurgy, Boling, White, Chisholm, Scott, Finagle, Wingo, Issawi, Gumperson és a többiek.  Valószínűleg ezek a nevek kitalált emberek nevei, de a mondanivalójuk ugyanúgy egyetemes, ahogyan a Murphy-törvény; mondhatni a poén részei!
És következzen a kedvenc idézetem: ,,Bármely leejtett szerszám a műhely legkevésbé hozzáférhető zugába gurul. Ennek folyománya, hogy mielőtt földet ér, a lábadra esik.” Anthony műhelytörvénye.