Freikoerperkultur, azaz FKK!
Nem véletlen, hogy Berlinben vagy Münchenben járva amikor megjelennek az első napsugarak, feltűnnek akár a parkokban is azok a középkorú városlakók, akik csak egy sapkát és egy napilapot „viselnek”. A németek elkötelezettsége a pucérság irányába a 19. század vége óta van velünk. A fittség, az egészség netovábbja lett a napfürdőzés, amit reumára és a tuberkolózisra is ajánlottak, mint lehetséges kúra, a gyógyuláshoz hozzásegítő út. 1920-ban, amikor még a kontinensen mindenki rövidnadrágos fürdőgöncökben merült alá, a németek megalapították az első nudista strandot, a Sylt-szigeten. Egy évtizeddel később valóságos iskolát létesítettek Berlinben a testtudatos, szabad és pucér szabadidő eltöltésének szorgalmazására és a test szeretetének megerősítésére.
A náci korszak visszavetette mindezt, korlátozásokat vezettek be, erkölcstelenségnek titulálták a meztelenkedést, pláne, mert úgy vélték, a homoszexuálisok mellett a marxisták is örömmel művelik és gyűjtőpontok lehetnek a nudista létesítmények. A háborút követően mindkét államban egyformán népszerű volt az FKK, de azért Kelet-Németországban, ha ki nem is mondták, de titokban valahol a kommunista berendezkedés, az uniformis, a konformitás elleni lázadásnak tartották az ádámkosztümöt. Így örömmel gyakorolták a „mozgalmat” parkokban, strandokon, nagy nagy nudista kempingekben. A nyugatnémetek nyaralási hullámával pedig hozták magukkal ezt a szabad kultúrát és Franciaországtól Jugoszláviáig egyre másra megnyíltak a további naturista helyek.
Ma körülbelül 600 ezer németet regisztráltak a hivatalos FKK klubokban, és további 14 klubot üzemeltetnek Ausztriában is. Ők nemcsak pőrén napoznak és úsznak, de kirándulnak, erdőt járnak, futnak is. Berlin néhány közparkjában például most is szabad a pálya, mehet a nudizás: a Mauerpark, a Volkspark Friedrichshain is olyan hely, ahol kijelölt FKK-területek vannak.
