Az Oasis-t a 90-es években sokan az akkori új generáció egyik legkiemelkedőbb zenekarának tartottak, és úgy tűnt, ők lehetnek azok, akik visszahozzák a lázadó rock and roll attitűdöt. Nem mindenki nézte azonban jó szemmel a Gallagher testvérek és társaik tevékenységét: Eric Clapton például kifejezetten utálta őket.
A gitáros 1998-ban beszélt erről a Stern magazinban: "én úgy látom, hogy az egész jelenlegi popszakma válságban van, különösen Angliában. Sokkal inkább a reklámokról, a divatról és a külsőségekről szól, mint magáról a zenéről. Ha például valaki Nike melegítőben jár, biztos Prodigy-t hallgat. Hol vannak azok az előadók, akik tényleg szívből zenélnek? Szomorú, hogy egy Oasis szintű zenekarnak annyi az üzenete, hogy 'mindenki bekaphatja.' Mi a 60-as években naivak és ostobák voltunk. Azt hittük, hogy valamiféle forradalom részesei vagyunk. Több mint 30 év, valamint Jimi Hendrix és Janis Joplin halála kellett ahhoz, hogy rájöjjek, előadóként a társadalmi felelősségvállalás a legfontosabb feladatom. Azt reméltem, hogy az Oasis-hez hasonló fiatal zenekarok tanulnak a hibáinkból, de felelőtlenek és arrogánsak. Úgy viselkednek, mint a huligánok. Nagyon nem tetszik, amit csinálnak. Egyik albumukat sem szeretem a lekezelő, öntelt hozzáállásuk miatt, amitől hányni tudnék. A Radiohead-et és a Tricky-t kedvelem, de ha valami jóra és kellemesre vágyom, akkor csakis modern R&B-t hallgatok, például Puff Daddy-t és Babyface-t."
