Cikkünk frissítése óta eltelt 10 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Magyarországon talán kevesen emlékeznek rá, de 1996-ban igazi őrület alakult ki a Tickle Me Elmo játék miatt az Egyesült Államokban, ez lett az ünnepi szezon slágere.

Egy gond volt csak, túl keveset gyártottak belőle, a korlátozott készlet miatt pedig óriási küzdelem folyt az üzletekben, ha valahol felbukkant pár darab voltak, akik össze is verekedtek miatta, egy eladó pedig többek között bordatörést és agyrázkódást szenvedett, amikor a tömeg észrevette, hogy a kezében van egy játék. Akinek pedig sikerült beszereznie egy példányt, az horroráron adta tovább, állítólag 700 dollárt is el lehetett kérni egy Elmóért.

 

A sors furcsa fintora, hogy ebben az évben mutatták be Arnold Schwarzenegger főszereplésével a Hull a pelyhes (Jingle All the Way) című vígjátékot, ami arról szól, hogyan próbálja egy édesapa megszerezni karácsonyra kisfiának a Turbo Man figurát, amire minden gyerek vágyik, és ami ennek megfelelően hiánycikk lett.

A BBC megpróbált utánajárni, vajon mi kell ahhoz, hogy gyerekjáték eljusson arra szintre, hogy szinte minden gyermek kívánságlistáján első helyen szerepel, a szülőknek pedig szinte vért kell izzadnia ahhoz, hogy szemük fénye kívánságát teljesíteni tudják. 

Azzal nyilván nem mondunk újat, hogy a marketing nagyon sokat számít az Egyesült Államokban Mr. Potato Head volt az első olyan gyerekjáték, amit a televízióban is reklámoztak, és Krumplifej uraságból csak az első évben egymillió darabot adtak el. Azóta pedig sokat változott a világ, a digitális technológiának köszönhetően sok olyan platform jött létre, ahol el lehet érni a gyerekeket, ami egyszerre áldás és átok. 

Van egy cég, aminek pedig volt módja arra, hogy lekövesse a változásokat, a Legót még 1932-ben alapították, a világ egyik legnagyobb játékgyártó cége lett, ugyan történükben voltak döccenők, de termékeik rendszeresen ott szerepelnek a népszerűségi listák elején. Feely szerint ez annak köszönhető, ők olyan értékre építenek, ami jól rezonál a társadalom által fontosnak tartott értékekre, mint például a kíváncsiság, kísérletezés és együttműködés.

 

Ahogyan a Lego, természetesen más játékmárkák is vannak, akik annak (is) köszönhetik a sikerüket, hogy szakértőket is bevonnak a tervezési folyamatokba, például gyermekpszichológusokkal és gyermekorvosokkal dolgoznak együtt, mert ők is segíthetnek abban, hogy a termékeik támogassák a mentális, érzelmi és szociális egészséget, ami egy nagyon fontos szempont.

A gyártók persze nincsenek könnyű helyzetben, jónak kell lenni a marketingben, ismerni kell a fogyasztói magatartást befolyásoló folyamatokat, emellett jól kell időzíteni és nem árt, ha egy kis jóstehetséggel is bírnak. A legtöbb játéknál ugyanis két évre van szükség, amire a tervezőasztaltól eljut a boltok polcaira, vagyis jó előre meg kell határozni, vagy előre kell jelezni azt, hogy a sikert garantáló tényezők hogyan változnak addig. 

Persze nemcsak a jövőbe érdemes tekinteni, a nosztalgiafaktor a játékok piacán is nagyon sokat számít. Ugye sokan emlékeznek még  az 1990-es évek egyik slágerjátékára, a tamagocsira. Az egy dolog, hogy néhány évvel ezelőtt visszatért az eredeti digitális kiskedvenc, de egy kanadai cég is előrukkolt saját zsebállatkájával, ami az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is az egyik legnépszerűbb játékok egyike ebben a szezonban.