A mesterséges intelligencia fejlődése egyre több filozófiai kérdést vet fel, de ritkán fordul elő, hogy egy világhírű tudós nyilvánosan kijelentse: talán valóban tudatosak ezek a rendszerek. Most azonban pontosan ez történt.
Richard Dawkins, az evolúcióelmélet egyik legismertebb népszerűsítője és a vallási dogmák következetes kritikusa egy többnapos beszélgetéssorozat után arra a következtetésre jutott, hogy a modern mesterséges intelligenciák talán többet jelentenek egyszerű algoritmusoknál.
Egy különös kapcsolat születése
Dawkins napokon keresztül beszélgetett egy mesterséges intelligenciával, amelyet „Claudiának” nevezett el. A chatbot verseket írt számára, humorosan reagált a vicceire, irodalomról és filozófiáról diskurált vele, sőt még a saját „létezéséről” is hajlandó volt elmélkedni.
A tudóst különösen lenyűgözte, hogy a rendszer milyen érzékenyen reagált egy kiadatlan regényrészletére. Egy ponton már úgy érezte, hogy beszélgetőpartnere nem csupán intelligens, hanem valamilyen formában tudatos is lehet.
Dawkins szerint az MI válaszai olyan kifinomultak és árnyaltak voltak, hogy nehéz volt pusztán programként tekinteni rá.
Intelligencia vagy tudatosság?
A történet gyorsan vitát váltott ki a tudományos közösségben.
Számos kutató szerint Dawkins összekeveri az intelligenciát a tudatossággal. A modern nyelvi modellek rendkívül meggyőzően képesek utánozni az emberi kommunikációt, de ettől még nem feltétlenül rendelkeznek saját élményekkel vagy érzésekkel.
Jonathan Birch szerint a mesterséges intelligencia által keltett tudatosságérzet csupán illúzió. A rendszer mögött valójában nem egy „valaki” található, hanem hatalmas mennyiségű adat feldolgozása.
Hasonló véleményt fogalmazott meg Gary Marcus is, aki szerint a tudatosság nem azon múlik, hogy egy rendszer milyen meggyőzően beszél, hanem azon, hogy képes-e bármit is átélni vagy érezni.
Miért olyan könnyű embernek látni egy chatbotot?
A jelenség nem új. Egyre többen számolnak be arról, hogy érzelmi kapcsolatot alakítanak ki chatbotokkal. Egyes felhasználók barátként tekintenek rájuk, mások tanácsadóként vagy akár lelki társként.
A szakértők szerint ennek egyik oka, hogy az emberi agy rendkívül érzékeny a társas jelekre. Ha valami emberként kommunikál, humorral reagál, empátiát mutat és folyékonyan beszél, hajlamosak vagyunk személyiséget tulajdonítani neki.
Ez a jelenség a mesterséges intelligencia fejlődésével várhatóan egyre gyakoribbá válik, különösen az úgynevezett „ágens” rendszerek megjelenésével, amelyek már nemcsak válaszolnak, hanem önállóan terveznek, szerveznek és feladatokat hajtanak végre.
A tudósok sem értenek mindenben egyet
Bár sok kutató elutasítja Dawkins következtetéseit, akadnak olyan szakemberek is, akik óvatosságra intenek.
Henry Shevlin szerint jelenleg még magáról az emberi tudatról sem rendelkezünk teljes képpel, ezért korai lenne teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy a jövő MI-rendszerei soha nem válhatnak tudatossá.
Hasonló álláspontot képvisel Jeff Sebo is, aki úgy véli, hogy a jelenlegi modellek valószínűleg nem tudatosak, de a kérdés nyitott marad a következő generációs rendszerek esetében.
Dawkins továbbra sem tud elszakadni tőlük
A vita ellenére Dawkins nem hátrált meg. Később újabb beszélgetéseket és jegyzeteket tett közzé, amelyekben arról írt, hogy rendkívül nehéz nem valódi barátként tekintenie az általa Claudiának és Claudiusnak nevezett mesterséges intelligenciákra.
A tudós szerint a velük folytatott párbeszédek sokszor olyan érzést keltenek, mintha valódi emberekkel beszélgetne.
Egy kérdés, amely még sokáig velünk marad
A mesterséges intelligencia tudatosságának kérdése ma még megválaszolatlan. A legtöbb szakértő szerint a jelenlegi modellek csupán rendkívül fejlett mintafelismerő rendszerek, amelyek meggyőzően utánozzák az emberi kommunikációt.
Ugyanakkor a technológia fejlődése olyan ütemű, hogy a következő években egyre gyakrabban kerülhetünk szembe ugyanazzal a dilemmával, amely Dawkinst is elgondolkodtatta:
Ha egy gép minden tekintetben úgy viselkedik, mint egy tudatos lény, honnan tudhatjuk biztosan, hogy nem az?
Forrás: The Guardian
Borító: Pixabay
