Generációknak volt állandó társa az esti riutálé közepette. A fogat mosó medvefigura, a jó éjszakát hírnöke.
Épp száz éve, 1922. október 23-án született Bálint Ágnes író, szerkesztő, dramaturg, akinek történetein generációk nőttek fel.
A már gyermekkorában csodálatos rajzokat ontó Bálint Ágnes később – – 1958. február 1-jétől 1986-os nyugdíjazásáig – a Magyar Televíziónál dolgozott. A tévémaci szülőanyjának nevezik. Ő írta az Esti mese szignálfilmjének eredeti forgatókönyvét, és ő találta ki a kis maci karakterét is.
Dolgozott bábjátékokon, rajzfilmek forgatókönyvén, képes- és mesekönyveket, mese-, valamint ifjúsági regényeket írt. Dramaturgként dolgozott Fekete István, Csukás István, Marék Veronika, Romhányi József, Tarbay Ede rajzfilmes adaptációin.
Mi újság a Futrinka utcában?
Az 1962–1967- között futó „családi szappanopera” ötlete 1961-ben fogant. Ekkor kapott felkérést arra, hogy írjon meséket a Nagyapó meséi című műsorhoz. Bálint Ágnes a vélemye szerint unalmas felolvasós meséket személyesítette meg karakterekkel. Egy ország szerette meg Morzsát, Cicamicát és Böbe babát.
Bálint Ágnest megihlette Bródy Vera báb- és díszlettervező rajza a duzzogó malacról. Később ő lett Mazsola. A történetek gyerek–felnőtt kapcsolatokra adtak jó megoldásokat. „A siker igazi záloga az volt, hogy Mazsola pont olyan, mint egy kisgyerek, rosszaságaival és jóságaival együtt.” Az alkotócsapat 1969-ben a sorozat frissítésse mellett döntött, ekkor került a családba Tádé.
Kukori és Kotkoda
Tudtad? Ez volt az első olyan mese, mely a Magyar Televízió megrendelésére készült. A alapötletét Bálint Ágnes egyik kolléganője adta, aki gyakran panaszkodott arra, hogy férje nem hajlandó semmilyen házimunka elvégzésére.
Frakk, a macskák réme
Megint egy olyan alkotás, ami örök és amit generációk ültek végig. Frakk, Lukrécia, Szerénke, no és Károly bácsi. Mindannyian szerethető, humoros figurák. A Frakk, a macskák réme magyar papírkivágásos módszerrel készült a Pannónia Filmstúdió készítésében.
A szereplőket az írónő az életből vette: Bálint Ágnes orvos vejének, dr. Sárvári Andrásnak volt egy vizslája. A kutya azután került a családhoz, hogy a vő Bálint Ágnesékhez költözött. Dr. Sárvári András egy kórház udvarán látta meg a kísérletezés céljából odaszállított állatot, megsajnálta, és egy százasért megvásárolta a sintértől. Lukrécia és Szerénke az írónő két macskája volt, és akárcsak a mesében, a való életben is gyakran kaptak hajba a kedvencek.
