Magyarországon hangsúlyosan jelen van a kor szerinti diszkrimináció. Ezt nem mi mondjuk, hanem egy friss magyar felmérés, miszerint egy 60 éves magyar nő a munkaerőpiacon feleannyi eséllyel sem indul, mint egy 34 éves, akár irodai asszisztensi, akár gazdasági elemzői állást hirdetnek. A kutatás szerint a fiatalabb álláskeresőket körülbelül kétszer gyakrabban hívják meg interjúra, mint az idősebbeket. A munkáltatók az idősebb jelentkezők készségeit a tényleges képességeiknek csupán felére-kétharmadára (45-67 százalékára) értékelik.

Európában más országokban is hasonló a helyzet. A jó hír az, hogy az utóbbi évtizedekben javulást mutatnak a számok: a nyugat-európai országokban az idősebbek foglalkoztatottsága a 2000-es évek elejétől kezdett növekedni. A volt keleti blokk országaiban ugyanez a folyamat csak a következő évtizedben indult meg, a 2010-es évek elején, így Magyarország is a lemaradók között van. A foglalkoztatási ráta növekedése mögött elsősorban pragmatikus okok állnak: ilyen a népesség elöregedése, illetve a várható élettartam növekedése miatt egyre többen dolgoznának nyugdíjkorhatáron túl. (Utóbbi a várható élettartalom növekedése és a jó egészségi állapot miatt alakul így). 

Mindez azonban nem nagyon valósul meg a gyakorlatban, a cégek ugyanis a jelek szerint inkább fiatalabb jelentkezőket preferálják. Az ötven felettiek, akik még bőven a nyugdíjkorhatár előtt állnak, hátrányt szenvednek. Sajnos ezt a jelenséget az is erősíti, hogy Magyarországon nincsenek az életkori diszkriminációt tiltó külön törvények, mint például a korhatár-besorolási törvény. De legalább tilos az életkoron alapuló megkülönböztetés, ami az egyenlő bánásmódról és az egyenlő bánásmód előmozdításáról szóló törvényben van rögzítve.
A nők, különösen az idősebb nők hátrányos a munkaerőpiaci helyzetére a sztereotípiák is nagy hatással vannak, így a megjelenésük általában jobban előtérbe kerül, ami nagyobb hátrányba hozhatja az idősebb korosztályt. A kiskereskedelemben igenis számít, hogy egy jelölt mennyire fiatal, avagy mennyire vonzó. Előrelépés, hogy a divatipar egy ideje felismerte mekkora gazdasági potenciált jelent a nők idősebb korosztálya, ezért egyre gyakoribb, hogy érett, valódi nők reklámoznak kozmetikai vagy divatipari termékeket.

Magyarországon nem könnyű nőként feljebb törni, pláne, ha gyereket is szeretnénk, vagy már anyává váltunk. Nem véletlen, hogy nálunk csupán alig 10 százaléknyi nő dolgozik a döntéshozók között, és még mindig jelentős eltérések vannak a férfiak és a nők fizetései között. Mindemellett ma az is igen gyakori, hogy a nőket eleve csak rövid távú szerződésekkel veszik fel, és ha teherbe esnek, nem hosszabbítják meg a szerződésüket. A munkaerőpiacra visszatérő nők helyzete sem feltétlen könnyű, kevés a rugalmas, családbarát munkahely, és táv vagy részmunkaidős foglalkoztatás. Utóbbi kapcsán szintén érdemes tisztában lenni azzal, hogy a magyar törvények rögzítik, hogy a gyerek 4 éves koráig a nőnek joga kérni a heti 20 órás munkaidőt. 

A tendenciák azt mutatják, hogy a munkáltatóknak egyre nehezebbé válik az állások betöltése és a munkavállalók megtartása bizonyos szakmákban és iparágakban. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy folytatódik a népesség elöregedésének hosszú távú demográfiai tendenciája, ami egyrészt nagyobb keresletet eredményez bizonyos típusú munkavállalók iránt (különösen az egészségügyi szolgáltatások területén), másrészt a képzett és tapasztalt munkaerő-kínálat csökkenését okozza az, hogy a baby boomer generáció nyugdíjba vonul. Az 55-64 éves nők tehát a munkaerő különösen gyorsan növekvő szegmensét alkotják. Valójában sok idősebb nőnek ekkor lesz több ideje arra, hogy részt vegyen a munkaerőpiacon, hiszen korábban sokuk a gyerekek nevelésére koncentrált, és jellemzően anyagilag nagyobb biztonságban vannak, mint fiatalabb korukban, így jobban eldönthetik, mivel szeretnék tölteni az idejüket. A munka nemcsak egy állás, és nem csak pénzforrás számukra, hanem olyasvalami, amit a céltudatosság, a társas interakciók és a folyamatos szellemi fejlődés miatt élveznek. Ahhoz, hogy pedig, hogy egy állás vonzóbb legyen számukra (pláne a hiányszakmákban), és meg tudják tartani ezeket a magasan képzett és tapasztalt nőket, a munkáltatóknak el kell engedniük például a régi, 9-től 5-ig tartó munkaidőt, vagy jobban meg kell fizetni az alkalmazottakat.

Az álláskeresés alfája és omegája, hogy mindig felértékelődnek a tulajdonságaink, ha saját magunk is bízunk magunkban és  a teljesítményünkben, így pedig a megfelelő munkahely megtalálása is sikeresebb lesz!