Ki ne szeretné a szaloncukrot? A karácsony hangulatához hozzá tartozik az apró, ma már több ízben és csomagolásban kapható, nyakkendőre emlékeztető cukorka. Magyarországon évente közel 3500 tonna szaloncukrot vásárolnak a hazai fogyasztók, több mint 7 milliárd forint értékben, ami minden évben növekszik.

„Egy-egy magyar háztartás évente 1 kilónyi szaloncukrot vásárol, a legkedveltebb a zselés, a marcipános, a kókuszos, a karamellás és a csokoládékrémes” – derül ki a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara körképéből.

A szaloncukor ősét a fondant-cukrot a franciák kezdték el készíteni a 14. században, majd a 19. században már Magyarországon is megjelent. Eleinte az édességet kézzel készítették, de hamar gépiesítették gyártását.

Az örök Konzum

Az 1970-es évek szaloncukor választéka három fajtára korlátozódott:

  • ezüstpapíros, bevonat nélküli fondant három ízben,
  • aranypapíros, csokoládé bevonatú fondant három ízben fenyőágakkal és harangocskákkal díszített rózsaszín és kék celofános, illetve
  • aranypapíros, csokoládé bevonatú fondant három ízben.

Ekkor még a szaloncukor nem volt csokoládéba mártva, így nem védte semmi a kiszáradás ellen. Az esetek nagy részében már az üzletekbe is kiszáradtan érkezett, és került a kamránkba is. Igazi kihívást jelentett a fogaknak.

Mi tette Hungarikummá?

Az édesség, amit kezdetben egy tálból kínáltak a szalonokban, nemsokára a karácsonyfa ékessége lett. Magyarországon csokoládé bevonatot kapott a kiszáradás ellen, de érdekesebbé is tette, továbbá színes papírba csomagolták, széleit kirojtozták és felakasztották a karácsonyfára. Ez így együtt a magyar találmány.

Ma már rengeteg ízben kapható a karácsony kedvelt édessége és évről évre több ízben hozzák forgalomba.

Képek: napi.hu