Új reményt kapnak a drukkerektől a megkínzott állatok.
Rácsok, kenelek, kutyák. Láttunk már ilyet – legyintenének sokan. De azért nézzük meg jobban ezt az ongai telepet, mert ez a menhely egy kicsit más, mint a többi. Két fanatikus Diósgyőr szurkoló, egyben kutyabarát, Pirk Dominika és Csík Zoltán ugyanis önerőből és támogatásból hozta létre, mint mondják, kifejezetten megkínzott állatok számára. „Négy éve indult el a Szurkolók az állatokért mozgalom, amelynek több csoportja is kialakult, a főváros mellett többek között Kaposváron, Békéscsabán és persze a miénk Miskolcon. Az akkori akciók, amikor akár 40-50 vagy még több fociszurkoló mentett ki rossz helyzetben lévő kutyákat tényleg látványosak voltak, az emberek értékelték, hogy a drukkerek félretették az ellentéteket és egységesen léptek fel az állatokért. Sokszor kiderült azonban, hogy hasznosabb a csendes mentés, és mi magunk is ebbe az irányba mozdultunk el.”
A diósgyőri szurkolók nagy lelkesedéssel vágtak bele a kutyák mentésébe, de aztán csökkent a létszám. „A Vasgyárban tudtunk kialakítani egy telepet, de arról kiderült, hogy nem optimális megoldás, és közben a lelkesedés is csökkent. Létre hoztunk egy alapítványt, de tevőleges munkát egyre kevesebben végeztek, így a végére tulajdonképpen ketten maradtunk. Vannak persze segítőink, de nem túl sok.
Ők kitartanak mellettünk, rájuk számíthatunk, és ezt az ongai menhelyet is összefogással alakítottuk ki, ami a szurkolói mozgalmon belül egyedülálló, máshol nincs ilyen. Volt, aki vasanyagot biztosított, más a hegesztést vállalta el, de kaptunk sódert, vagy tetőlemezt is. Megtalált bennünket egy 86 éves néni, aki azt mondta nekünk: annyit csalódott már az emberekben, hogy a pénzét inkább az állatokra költi. Ő végül öt kenel árát biztosította számunkra. Érdekes megfigyelni, hogy az átlagemberek a kicsinyke pénzükből sokkal szívesebben adnak, mint a jól menő cégek, akiket hiába kerestünk meg támogatásért. Jövőre már jogosult lesz az alapítványunk az adó 1 százalékára, reméljük az is segít a helyzeten. Mert az adományok gyorsan fogynak, a télen bizony a saját zsebünkből pótoltuk ki a napi ellátáshoz szükséges pénzt.”
A kutyákkal való bánásmód sokat elárul az emberekről. „Nagyon sok szörnyűséget láttunk már, egyszerűen azt nem értjük, hogy miért kell egy kutya valakinek, ha egyméteres láncra köti, a legnagyobb kánikulában a szabad ég alatt tartja, és még enni sem ad neki rendesen.
A magyar állatvédelmi törvények alapvetően jók, csak be kellene tartani azokat. A mi célunk, hogy aki bármilyen formában megkínoz egy kutyát, azt tiltsák el az állattartástól, ám ezek az eljárások sajnos gyakran nehézkesen haladnak. A hatóságoknak kellene ezen a téren hatékonyabbnak lenniük.”
A két szurkoló menhelye nem átlagos, hiszen kifejezetten a megkínzott állatokat fogadják be. „Nekünk nem az a célunk, hogy elhozzunk egy kutyát, és csak feküdjön itt a ketrec mögött. Mi az itt lévő 14 kutyával minden nap foglalkozunk, próbáljuk rehabilitálni, szocializálni őket, hogy minél hamarabb találjunk nekik új, szerető gazdát. Legalább 15-20 percet szánunk rájuk egyenként minden nap, amikor hazaérünk a munkából, pedig otthon is van kilenc kutyánk. A befogadott kutyákkal egyénileg kell foglalkozni, hiszen más-más traumán estek át.
Vannak itt harcoltatott ebek, jó néhányat olyan körülmények között tartottak, hogy nem is szívesen beszélünk róla. Ám az a legcsodálatosabb bennük, hogy minden szenvedés ellenére rövidebb-hosszabb idő alatt visszanyerik a bizalmukat az emberben, és hihetetlenül tudnak ragaszkodni. Számunkra nincs jobb érzés, mint amikor látjuk, hogy jó helyre, szerető családba kerülnek, ez megfizethetetlen. Éppen ezért nem is kérünk pénzt az örökbefogadótól, a lényeg, hogy a kutya boldog legyen a hátralévő életében. Sajnos az örökbefogadási kedv az utóbbi időben visszaesett, pedig akkor tudunk menteni egy újabb kutyát, ha innen elvisznek egyet. De nem adjuk fel, ezután is mindent megteszünk azért, hogy minél több kutyának adhassuk vissza az igazi életét.”
Bővebb infót, fotókat, videókat a "Szurkolók az állatkínzás ellen – Diósgyőr" Facebook-oldalán találhatnak az érdeklődők.
(Fotók: Pataki Gergő)
