Cikkünk frissítése óta eltelt 4 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Műholdas nyomkövető eszközökkel két éven át vizsgálták az erdei szalonkák vonulását a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kutatói. Az új adatok alapján néhány egyed egyetlen éjszaka alatt 900 kilométert is megtett, megállókkal együtt pedig hazánkból mintegy 5 ezer kilométer távolságra, az Urál-hegységen túlra is eljutott.
A MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet kutatói 2020 tavasza óta követik nagy pontosságú műholdas jeladókkal tizenöt erdei szalonka viselkedését.
Mint a MATE közleményében olvasható, az Agrárminisztérium támogatásával szűk két év alatt gyűjtött adatok részben kiegészítik, részben felülírják a korábbi ismereteket a faj tavaszi és őszi vonulásáról.
“Bár a madarak gyűrűzése révén több egyedet lehet nyomon követni, a módszer hatékonyságát erősen befolyásolják az olyan emberi tényezők, mint a gyűrűzői és a vadászati aktivitás. Az új kutatásban ugyan szerényebb egyedszámban vizsgáltuk a madarakat, cserébe viszont a rendszeres időközönként elküldött GPS-lokalizációk révén a jeladós madarak teljes vonulási útvonalát, sőt akár pontos területhasználatát is fel tudtuk térképezni” – mutatott rá a közleményben Csányi Sándor, a MATE VTI Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék vezetője.
Az eredmények szerint az egyedek tavaszi vonulása változatos képet mutat: míg az egyik jeladós erdei szalonka két nap alatt Lengyelországig repült, addig kettő közülük még az Urál-hegységet is maga mögött hagyta. Ez azt jelenti, hogy pihenőkkel együtt egy hónap alatt mintegy 5 ezer kilométerre jutottak el. A vizsgált szalonkák a pihenőhelyek közt egy éjszaka alatt átlagosan 350 kilométert tettek meg, néhányan azonban ugyanennyi idő alatt akár 900 kilométert is repültek.
Mint arra Schally Gergely, az intézet fiatal kutatója rámutatott, két jeladós madár egészen különösen viselkedett.
“Egyikük március közepén elhagyta Magyarországot, néhány nap elteltével viszont – feltehetően a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt – visszafordult, majd pontosan a jelölése helyére tért vissza, ahol további két hetet töltött el, mielőtt újra elindult volna. Egy másik szalonka ezzel szemben a december végi hideg időszakban Olaszországba vándorolt, majd február végén visszajött a hazai jelölése helyszínére és nálunk töltötte a teljes márciust”.
A kutatók szerint a tizenöt vizsgált erdei szalonka viselkedése alapján korai lenne a teljes állományra vonatkozó általános következtetéseket levonni, az Országos Erdei Szalonka Monitoring-programhoz kapcsolódó kutatás eredményei azonban feltétlenül a folytatásra érdemesek.
