A magyar szellemi életnek egyik legnagyszerűbb megnyilatkozása a költészete. Kevés nép dicsekedhet annyi kiemelkedő költővel, mint mi. Így van ez még akkor is, ha nyelvi nehézségek miatt a mi költőink ismertségi köre bizony szűkös és a magyarul nem beszélők a gyenge fordítások miatt, alig képesek megsejteni valamit azokból az értékekből, amelyek jellemzői az eredetieknek. A magyarul nem értők nem is tudják, milyen pótolhatatlan veszteség számukra, hogy nem ismerhetik József Attila, Ady, Radnóti, Petőfi, vagy akár Márai valóban zseniális költészetét. Tehetségük, eredetiségük lenyűgöző. Ilyen formátumú alkotókat a világirodalomban is csak nagyon keveset találunk.
Alkotásaiknak felbecsülhetetlen értékei, szépségei vannak. Azokról a korokról adnak művészien átfogó képet, ami számunkra a múlt, a nosztalgia, a történelem. Színesen, elevenen láthatjuk a verseken át Magyarország hőseinek harcait, a költők lelki vívódását szerelmük végett, vallomásokat önmagukról, ébredésükről. A költők szerint a szerelem az élet, az ember leghatalmasabb mozgatója, mert a szerelem nem más, mint maga a végtelen életvágy.
1964 óta minden évben április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük meg a magyar költészet napját, amikor is a verseké a főszerep.
Neked melyik a kedvenced?
