Tóth Ede után és helyett most Kovács Márton és a Mohácsi testvérek állítják színpadra A falu rossza című népszínművet Miskolcon ma (szeptember 9-én) a Nagyszínház színpadán, három felvonásban.
Kinek nem jutott még eszébe, hogy szerelemből, gyűlöletből, vagy végtelen elkeseredettségből véget vessen ennek az egésznek? Az se baj, ha ez másnak a végét jelenti, csak legyen már valami. Göndör Sándor, a falu rossza is eljut a valami végére, amikor halálosan és reménytelenül beleszeret Tercsibe, a falu bírójának, Feledi Gáspárnak nevelt leányába. És ha a harag rossz tanácsadó, akkor Göndörnek ezerszer rosszabb tanácsadó jut: a Teremtés leggonoszabb baktere, akit egyenesen Gonosz Pistának hívnak. Ráadásul Göndörbe fülig szerelmes a bíró vér szerinti lánya, Boriska is. A falu mindennapjaiba berobbannak az ön- és egyéb gyilkossági kísérletek, a féltékenység, az ármány és a szabad rablás.
A bíró hiába próbálja megállítani az érzelmek lavináját, betoppan titkos románca, Finum Rózsi, a falu kétes erkölcsű rosszleánya, aki végre tiszta vizet akar önteni a bűnös kapcsolat mocskos bögréjébe. De hiába minden fondorlat, turpisság és praktika, az életből tudjuk, hogy mindig minden jóra fordul. Megjelenik rendet tenni az Úr, a Seregek Ura, és minden szerelmes férfinak eljön végzete: a szerelmes nő.
– Borzalmasan érdekes szerelmi történet, olyan csavarokkal a végén, amik kiszámíthatatlanok. Az emberi gyarlóságoknak és boldogságoknak a széles skáláján játszik ez a mű, ezt pedig én nagyon kedvelem. Mindamellett elég vidám darab…ott, ahol éppen nem könnyekig szomorú – fejti ki Mohácsi János. A rendező szerint a nézők is szeretni fogják az előadást. – Nem adunk nekik más esélyt! A társulat munkáját, a találkozásokat – ezzel a zenével, amit Márton írt – mindenképp kiemelném, ha arról kérdeznének, mit szerettem leginkább a próbafolyamat alatt – mondja a rendező.
Gáspár Tibor színművészt Feledi Gáspár, a falu bírója szerepében láthatja a közönség. – Egy apa, egy vezető, egy falu, egy ország, egy kultúra. Nagyon összetett dolog ez. Az előadás reflektál a mára is természetesen. Hogy ismerős legyen. Nagyon az. Nagyon magyar. És mégis, a Mohácsi testvérek ezt úgy írták meg, hogy élvezhető módon, fájdalmainkat, a bűneinket, az örömeinket, kis- és nagyszerűségeinket, mindent odatesz ebbe a közösségbe. Ez egy kis közösség, de ha továbbgondoljuk… – fejtegeti a színművész. – Borzasztó, mennyi bűnünk van. De élni kell, szeretni kell, szenvedni, csalódni. Azt hiszem, ez mind benne van. Ez egy óriási eposz, és nagyon boldog vagyok, hogy benne lehetek – zárja gondolatait Gáspár Tibor.
(Fotók: Éder Vera, Gálos Mihály Samu)
