Az alkotók egy igazán különleges előadást álmodtak a miskolci színház Kamaraszínházának színpadára, melyről most az előadás dramaturgja, Enyedi Éva mesélt.
Pintér Béla Gyévuskájában egyéni sorsok, küzdelmek, roncsolt társadalom, roncsolt életek jelennek meg a színpadon. Hogyan lehetne bemutatni ezt a zenedrámát annak, aki még nem ismeri a művet, nem volt még alkalma látni színpadon? – Az előadás befogadásához nincs szükség semmiféle előzetes felkészülésre. Azok, akik látták néhány évvel ezelőtt a Parasztoperát, már sejthetik, mire számíthatnak a Pintér-Darvas szerzőpárostól. Szívbemarkoló, fájdalmas történet, csípős, eredeti humorral, magával ragadó zenével. Hol a lehető legközelebbről, hol távlati messzeségből szemlélhetjük az emberi sorsokat, gyarló emberek, kisebb-nagyobb árulásait. Van, aki megússza, van, aki nem, de végül mégis mindenki áldozattá válik. A perspektíva változik, az intenzitás nem. A történet magába ránt, eltávolít, elsodor, hullámzik, de el nem ereszt.
Műfaját tekintve a Gyévuska nem opera, ám egy kicsit talán mégis: zenedráma. A szereplőkminden megszólalása ének formájában történik. – Az énekelt szöveg beszédszerűsége, életszerűsége a legfontosabb, miközben a zene kibontja, erősíti, elemeli a szituációt. Ugyanakkor a szöveg librettó, a zenével együtt született, nem értelmezhető anélkül – részletezi Enyedi Éva.
A 2003-as bemutató óta húsz év telt el. Most, Miskolcon milyen „formában” lesz látható Pintér műve Ascher Tamás rendezésében? – Természetesen arra törekedtünk, hogy önálló, a miskolci társulatra szabott előadás szülessék. Ascher Tamás rendezésében, mely mégis híven közvetíti a szerzők által megírt művet. A Szlávik Juli (jelmez) és Devich Botond (díszlet) alkotta látvány, valamint Góbi Rita koreográfiája az eredetihez hasonlóan lehetőséget ad az elemeltségre, stilizálásra, ugyanakkor teljesen új világot teremt. A történet semmit sem veszített frissességéből az elmúlt húsz év alatt. A háborúkat kísérő, realitást feledtető, szebb jövőbe vetett hit, valamint az azzal kontrasztban álló értelmetlen pusztulás minden korban azonos. A pillanatnyilag is zajló háború közelsége pedig csak még élesebbé, átélhetőbbé teszi az egyik pillanatban kétségbeesett, rettegő, aztán mégis reménykedő ember kiszolgáltatottságát.
Enyedi Éva kiemeli, a miskolci társulattal dolgozni igazi csapatjáték volt, hiszen mind nagyszerű színészek csodálatos énekhanggal.
(Fotók: Éder Vera/Gálos Mihály Samu)
