Szabó Máté rendezésében mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház az Ivanovot Harsányi Attilával a címszerepben.
Tragikomikus történet egy már nem olyan fiatal férfiról és mindazokról, akiket magával sodor pénzügyi és családi problémák közepette tomboló életközepi válságával, nem spórolva az öngúnnyal, kendőzetlenül ránk zúdítva a depresszió és kilátástalanság felemésztő és egyben röhejes korrajzát – olvasható a darabról a Miskolci Nemzeti Színház közleményében. Az életkedv elvesztésének lélektani burleszkje. Egy személyes apokalipszis, és ami ezzel jár. Mindezt Szabó Máté viszi színre Miskolcon Gáspár Ildikó és Páll Antal szövegkönyvének felhasználásával, melyet Perczel Enikő dramaturggal közösen dolgoztak át.
– Szerintem – ebben a történetben – a humor a következmény, és nem a cél. Ma a komédia egy kétségbeesett piaci fogalom, de ebben az esetben, ez a fajta írás, ez a rendkívül indirekt fogalmazásmód tartalmazza az emberit, és abban szükségképpen kell, hogy legyen humor. Benne van egyfajta tragikomikus nyomorultság, a röhejességtől való félelem közepette való nevetségessé válás, és ez adja a komikumát olykor Csehov művének – mondja Szabó Máté rendező. Folyamatos önmegkérdőjelezés van Ivanovban; az önmaga személyisége által túlterhelt figurának a „vergődése” bontakozik ki előttünk. – Ezzel kapcsolatban pedig folyamatosan azokat a véleményeket látjuk, amelyek verbalizálják, azt, hogy ő miben gyanús vagy bűnös, és tulajdonképpen ő is megfogalmazza ezt saját magáról. Ugyanakkor mégis ebben az önmagával való szembefordulásban Ivanov tipródó jelenléte valahol kíváncsivá tesz minket azzal kapcsolatban, hogy megleli-e a felmentését. Teljesen kimondatlanul körvonalazódik valamilyen fajta etikai elképzelésünk arról, hogy mik a mozgatórugói ennek a figurának. Sok esetben a mi magunk cselekedeteinek is van egy olyan olvasata, ami negatív, akár más emberek, akár a magunk szemében. Ugyanakkor mégis van egy olyan nézőpont, ami felmenti az embert. Sokszor nem lelünk rá erre a nézőpontra. Sokszor a minket szerető ember tükrében vagyunk képesek ezt a nézőpontot észlelni, és ebben a történetben tulajdonképpen Csehovnak a szeretete, amivel megírja ezeket a figurákat, az, amivel tekintünk ezekre az emberekre, akik nem szeretik saját magukat – részletezi a rendező.
Az előadás díszlettervezője a Jászai-díjas Khell Csörsz: színházi próbatér tárul a nézők elé az oldalt és hátul elhelyezett díszletelemeknek, bútoroknak köszönhetően, Ivanov lakhelye pedig egy kimetszett rész, amibe bele van sűrítve az ő élettere.
(Fotók: Éder Vera/mnsz.hu)