23-án a Hold elfedi az Aldebarant
A rutinos észlelők valószínűleg már várták, hogy ismét tanúi lehessenek egy szép csillagfedésnek, ezúttal újra a Bika legfényesebb csillaga, az Aldebaran kerül sorra.
Nem véletlen, hogy ez a csillag gyakran bújik a Hold mögé, hiszen a Hold látszó égi pályája és az Ekliptikán lévő állatövi csillagképek rendszeresen keresztezik egymást. A Hold viszont elmozdul az Ekliptikához képest az égbolton, így az elmúlt években gyakori Aldebaran-fedéseknek egy időre vége szakad, s egészen 2034-ig várniuk kell a hazai észlelőknek a jelenség ismétlődésére!
A csillagfedés kezdete 18:15, ekkor tűnik el az Aldebaran a félhold árnyékban lévő oldalán, majd 18:59-kor már újra elő is bújik a megvilágított oldal mögül. A csillagot szabad szemmel csak akkor látjuk, amikor picit távolabb van a Holdtól, így a fedés megfigyeléséhez érdemes távcsövet, binokulárt használni. Ilyen esetekben, ha nincs távcsövünk, de van teleobjektív a fényképezőgépünkhöz, a gép nézőkéjén át is sokkal jobban kivehető a csillag eltűnésének és előbukkanásának a pillanata, és persze az se baj, ha egyúttal le is fényképezzük. Nagy nagyításban azonban ez még sokkal látványosabb, ráadásul, azon alkalmakkor, amikor a fedés nem sötétben, hanem nappali égen történik, a távcsővel még akkor is megpillanthatjuk a Hold mellett a fényes csillagot.
23-án kora este a Bika legfényesebb csillaga kis időre eltűnik a Hold mögött, az ábrán a belépés előtti és a kilépés utáni állapotot látjuk
Forrás: Stellarium
Merkúr és Vénusz az alkonyi égen 28-án
A hónap utolsó alkonyán, tiszta horizontnál esélyünk lehet a Vénusz és a Merkúr megpillantására is. Fél órával napnyugta után (a napnyugta időpontja keleten 17:16, Budapesten 17:26, nyugaton 17:36) keressük a két bolygót a nyugati ég alján. A Merkúr ekkor 2,5 fokkal, a Vénusz pedig 5 fokkal a látóhatár felett lesz, ez azt jelenti, hogy nem sok időnk van a megfigyelésre, sokkal korábban pedig az alkonypírban megpillantani nincs esélyünk. Ha tiszta az égbolt, mindkét bolygót szabad szemmel is láthatjuk, de a megtalálásukhoz segítséget adhat egy binokulár. A Vénusz már egy órával nyugszik a Nap után, így jóval könnyebb lesz megfigyelni, mint a halványabb és negyed órával előbb lenyugvó Merkúrt. Nem tűnik soknak negyed óra különbség, de alkonyatkor vagy hajnalban a fényviszonyok nagyon gyorsan változnak, így az ilyen megfigyeléseknél ennyi különbség is sokat számít. A Merkúr egészen március végéig a nyugati égen látszik majd alkonyatonként, így ha most lemaradunk, lesz még lehetőség pótolni a nehezen látható belső bolygó megfigyelését.
Az alkonypírban úszó Vénusz és a Merkúr egészen március végéig egymás közelében lesznek, február utolsó napján már megfigyelhetjük őket
Fotó: Ladányi Tamás, forrás: APOD/NASA
Forrás: http://www.ng.hu
