A Vadonleső Program egész éves eseménysorozattal hívja fel a figyelmet a kiválasztott védett vagy fokozottan védett emlősfaj és környezete fontosságára, jellemzőire.
Magyarország egyik legelső, úgynevezett közösségi adatgyűjtő (Citizen Science) programja – önkéntesek bevonásával, a vakond mellett további 17 védett növény- és állatfaj elterjedési és veszélyeztetettségi adatainak gyűjtését végzi 2009 óta. Az Év emlőse kezdeményezés keretében már a tizedik fajt vették górcső alá.
A vakond, miközben szorgalmasan ásogatja a járatait, megforgatja a talajt, elkeveri benne a korhadó leveleket, hajtásokat, cserebogárpajort, drótférgeket, lótücsköket is nagyszámban fogyaszt, de nem veti meg a csigákat sem és ezzel segítséget nyújt a kertészkedő embernek a talajgazdálkodásban, valamint a kártevők elleni védekezésben.
Ott jelenik meg, ahol terített asztal várja, azaz a talajban sok a rovarlárva, féregzsákmány. A gyümölcsösökben különösen hasznot hajthat a kertésznek, mert a fák gyökereit pusztító pajorok, többek közt a májusi cserebogár lárvái a kedvenc csemegéi közé tartoznak.
Telente a vakond nem merül téli álomba, mint a pele, hanem ekkor is táplálékot keres. Bár felhalmoz egy kis készletet élő férgekből, időnként mégis szüksége van utánpótlásra, mivel minden nap megeszi a saját testsúlyának megfelelő táplálékot. Szerencsére ez nagyon jól jön a gazdálkodóknak, ha a pajorokról, vagy az idegenhonos spanyolcsiga-populáció csökkentéséről van szó.
Mostanság divatos kifejezéssel élve, a vakond ökoszisztéma szolgáltatása abszolút pozitív.
