A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt.
A Nőnap eredete: A nők évszázadok óta harcolnak valamilyen formában a nagyobb társadalmi szerepért és elismerésért, mint ahogy tette ezt Lüzisztrata is. Az ókori görög hölgy a nemi élet megvonását kezdeményezte a férfiakkal szemben, így próbálta meg befolyásolni a háború befejezését. Valójában 1857-ig kell visszamennünk, hogy a mai Nőnap eredetét megismerjük.
Kezdetét több eseményhez is kapcsolják. 1857. március 8-án New Yorkban több mint 40 ezer textilmunkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért, a rövidebb munkaidőért, a választójogért és a gyermekmunka ellen. 1866-ban az I. Internacionálé (Nemzetközi Munkásszövetség) első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hosszútávú munkavégzéséről, tehát megszűnni látszott az a sztereotípia, hogy a nők kizárólagos helye otthon van a konyhában. 1899-ben Clara Zetkin beszédjében kiemelte a nők jogát a munkához, széleskörű részvételt a nemzeti eseményekben, és a gyermekek védelméért is felszólalt. Majd 1910-ben javasolta a II. Internacionálé VIII. kongresszusán, hogy március 8. legyen a Nemzetközi Nőnap.
1911-ben Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartották meg először a Nemzetközi Nőnapot, ekkor még március 19-én. Magyarország sem sokkal maradt le, 1913-ban csatlakozott az ünnepi felhíváshoz, majd rá egy évre ’14-ben már hazánkban is országszerte rendezvényeket szerveztek a nőkért ezen a napon.
Ugyan vitatható, hogy melyik esemény eredményezte az ünnepet, de talán lényegtelen is, hogy melyik történést emeljük az első helyre. A lényeg, hogy a nők egyenjogúságukért küzdöttek, és a javaslatból mára virágos ünnep keletkezett.
A legnagyobb hagyománya a virág ajándékozásnak van. Legyen az cserepes- vagy vágott virág, ez mindenképp jár a család nőtagjainak, a munkatársaknak és az osztálytársnőknek. De egy doboz édesség is tökéletesen pótolhatja a virágáradatot. Igaz, hogy Amerikából indult, ahol rengeteg értelmetlen ünnep látott már napvilágot, de sok más ünneppel ellentétben, ennek van tartalma és történelme! Mint ahogy olvashattuk, a nők végtelennek tűnő harcát szimbolizálja az egyenjogúságért.
Uraim, kézbe a virágokat, és egy kedves mosoly kíséretében köszöntsék fel a hölgyeket. A kedvességet nem csak ezen a napon érdemlik meg, de ilyenkor kiemelt figyelmet érdemel minden egyes lány, nő, anyuka és nagymama.
 |
Felhasznált források: wikipedia; donna.hu
Horváth Piroska: Nő a tükörben…
Üde ifjúságom lenge rongyaiban
tovatűnt sebtében – ezüstös álmaim
rózsa-hajnalokkal bezárt tornyaiban
pihennek édesen megnyugvás vállain,
tegnapok padlásán cókmókok közepén
porfátylak lebbenek a napsugarában,
emlékcsomók a múlt borostyángyökerén
futnak a romos ház roskatag falában…
…még mindig én vagyok – nem hagyom el magam,
inda-ujjaimmal folyvást kapaszkodom,
tiszta, borostyán-zöld, őszinte a szavam,
rásimulok csendben – hozzá ragaszkodom,
édes leheletre firkáltam emlékem,
remegő ujjbeggyel szíveket rajzoltam,
ragyogó kristályba mámoros estéken
eper-szín rúzsfolttal szerelmet vallottam,
létkarcos tükörben visszatükröződöm,
a megkopott falak még mögöttem állnak,
tagadom – mégis a múltamhoz kötődöm,
belém olvadnak, majd a részemmé válnak,
foncsorok és karcok régen nem zavarnak,
lehetnek konokok, frusztráltak, csalókák,
szarkalábak, redők hiába takarnak,
apró kéznyomom az örökkévalóság…
Weöres Sándor: A nő
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.
Összeállította: Lichtenstein Raymond
