Nemrég került birtokomba egy érdekes kiadvány, mely 1935-ben jelent meg.
A címe: „A 10 éves Magyar Rádió, 1925 – 1935”.
Ezt lapozgatva, a 20. oldalon az alábbi „hungarikum”-ra akadtam, engedelmükkel közreadom:
„Déli harangszó
1928 április 1., 12 órakor megkondult az első „déli harangszó” a rádióban. Kevesen tudják, kinek volt az ötlete ez a szívet melengető, kedves mozzanat, amely nélkül a rádiót el sem tudnánk képzelni.
Monoron, a Kossuth Lajos-utcában, dr. Borzsák József tanár agyában fogamzott meg a gondolat. Gyermekkorában a vasúti állomás szomszédságában lakott és az állomás jelzőharangja után igazította az egész család az órát. Ez a jelzőharang délben is megszólalt s édesapja gyakran kérdezte a gyerekektől: „szignált már?” Amikor a rádió délben bemondta a pontos időt, eszébe jutott, mennyivel szebb volna, ha ehelyett a harang szólalna meg a rádióban. A gondolat nem hagyta nyugodni, végre leült és levelet írt régi barátjának, nyolc éven át a Lónyay-utcai ref. Gimnáziumban volt iskolatársának, Szőts Ernőnek, ismertetve tervét és választ kérve. Pár héttel később, 1928. március 23-án hozta meg Monorra a posta Szőts válaszát:
Kedves Jóska!
Február 5-én kelt szíves soraidra értesítelek, hogy az abban foglalt javaslatodat megfontolás tárgyává tettük és ennek következtében április 1-től kezdődőleg a déli műsort a következőképpen fogjuk adni: 11 óra 45 perckor pontos időjelzés, hírek, közgazdaság. 12 órakor: Déli harangszó az egyetem-téri templomból, utána zene. Az egyetem-téri templom harangozását vettük azért, mert technikailag könnyebben lebonyolítható, tudniillik oda már vannak vonalaink. Amidőn jó és egészséges javaslatodért hálás köszönetet mondok és ilyeneket a jövőben is szívesen veszek, fogadd stb. …”
Hát eddig az idézet a Magyar Rádió jubileumi kiadványából
