Valóban, nyáron sok csodálatos növény virágzik, ám a köznyelvben tiszavirágzásként szereplő jelenség valójában hazánk legnagyobb kérészfajának, a tiszavirágnak a rajzása.
Ezek a rovarok a délutáni, esti órákban kezdik meg nászukat és a pár órás légyottnak egyetlen célja van: a fajfenntartás. Sajnos a hímek párosodás jogáért folytatott küzdelme a nőstények számára sokszor végzetes. A hímek azonban, a nászt követően, minden esetben rövid időn belül elpusztulnak. Azok a nőstények, amelyek túlélik a heves „udvarlást”, és nem esnek áldozatul a halaknak, vagy a madaraknak, a párzást követően megkezdik kompenzációs repülésüket. Ennek során a folyó sodrásirányával ellenkező irányba repülnek, hogy a kikelés helyétől feljebb rakhassák le petéiket. Ezek után azonban az ő rövidke életük is véget ér.
Ebből fakadóan jogos a kérdés: mindennek mi a célja? Az, hogy a peték a vízbe kerülve, visszafelé sodródva azon a mederszakaszon érjék el az aljzatot, ahol a szüleik is kikeltek. Ezt követően a petéből lárva fejlődik, amelyek felkeresik a nemzedékek óta használt, meredek, agyagos partfalakat, ahol „U” alakú üregeikben három éven keresztül fejlődnek, hogy utána ők is ellejtsék pár órás násztáncukat, létrehozva a következő generációt.
A 2020 óta Hungarikummá nyilvánított természeti jelenség méltán került fel a legkiemelkedőbb magyar értékek listájára, hiszen ma már szinte csak a Tisza magyarországi szakaszán és mellékfolyóin figyelhetjük meg ezt a gyönyörű természeti értéket. A tiszavirág védett rovarfaj, természetvédelmi értéke 10 ezer forint.
