Lajos András, a Miskolci Nemzeti Színház színésze is megtisztelte a Mizu Miskolc olvasótáborát a válaszaival. Most az Ő karanténinterjúja következik!
Hogyan éled meg a járványhelyzetet?
A legelején elhatároztam, hogy legyen egy napirend, mely hosszútávon tartható. Ez az elmúlt bő egy hónapban tulajdonképpen sikerült.
Mivel töltöd a napjaidat?
Legfontosabb, hogy a gyermekeim minden leckéje határidőre elkészüljön. Nagylányom ezt briliánsan egyedül oldja meg. Kislányom is remekel,… apa hathatós közreműködése mellett. Anya is segít, csak neki a munkával is haladni kell. Emellett naponta edzek (szobában torna, vagy szabadban futás), illetve angol tanulással tartom frissen az elmémet.
Mi hiányzik a legjobban a járvány előttről?
Azon a napon, mikor megnéztem a Kivilágos kivirradtig című előadásunkat az MNSZ Facebook-oldalán, elgyöngültem. A színész a színpadon a nézők figyelmét vezeti egy előadás folyamán. Saját magát és az őt figyelemmel kísérő rengeteg ember energiáját koordinálja egy szerepben. Ez az interakció hiányzott. Hogy miért nem lehetünk adott este effektíve a „deszkákon”?!
Hogyan látod a színház jövőjét a járványhelyzetet követően?
A miskolciak hál’Istennek nagyon szeretik a színházat. Hogy a korlátozás feloldása után megrohamozzák-e a nézőteret, vagy óvatosan szoknak vissza, ezt rendkívüli türelemmel Rájuk bízom. Amint lehet, mi játszunk!
Mi lesz az első, amit megteszel, ha véget ér ez az időszak és visszatér az élet a régi kerékvágásba?
Elmegyek a szüleimhez Felvidékre.
