Rózsa Krisztián a Miskolci Nemzeti Színház színésze is megtisztelt bennünket egy mini karanténinterjúval.
Hogyan éled meg a járványhelyzetet?
Alapvetően bizakodó vagyok. Ahogy telnek a napok és a hetek, azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű fenntartani a reményemet a mostani helyzet mielőbbi lecsengésével kapcsolatban, de mindent megteszek annak érdekében, hogy amikor vége, akkor még dinamikusabban vethessem bele magam a munkába.
Mivel töltöd a napjaidat?
A napomat olvasással, főzéssel, edzéssel, zoom próbával, hangképzéssel, filmezéssel és ha van rá mód erdei sétával töltöm.
Mi hiányzik a legjobban a járvány előttről?
A ritmus. Volt egy megszokott, igen erős dinamikája az életemnek a színháznak köszönhetően, ami hirtelen megszakadt. Ez nagyon fura még most is. Szóval a színházcsinálás hiányzik. A próba, az előadások a kollégák és természetesen a nézők.
Hogyan látod a színház jövőjét a járványhelyzetet követően?
Minden bizonnyal nehéz lesz. Nem tudjuk biztosan, mi lesz a következő évaddal. Mit mutatunk be, vagy mit nem. Ez a járványhelyzet függvénye. Mindenesetre úgy gondolom, hogy a Miskolci Nemzeti Színház dolgozói bármire képesek.
Mi lesz az első, amit megteszel, ha véget ér ez az időszak és visszatér az élet a régi kerékvágásba?
Ünnepelni fogok. Ünnepelni.
