A Mizu Miskolc olvasóinak ezúttal Seres Ildikó, Jászai Mari-díjas színésznő, a színházunk Dolly-ja és operettprimadonnája adott karanténinterjút!
Hogyan éled meg a járványhelyzetet?
Hullámzóan. Az első perctől fogva figyelemmel kísérem a járvány alakulását itthon és a világban. Most már próbálok kevesebb időt tölteni ezzel, mert a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság és a szorongás depresszióssá tett. Igyekszem értelmesen eltölteni az időmet, az online színházi próbák, a tanítás, no meg a kutyasétáltatás bizonyos rendszert teremt az életemben. Erre nagy szükségem van, hogy ne essek szét.
Mivel töltöd a napjaidat?
Rengeteg csodás film, színházi előadás, koncert és múzeum lett ingyen hozzáférhető a neten, nem győzöm nézni! Nagyszerű oldalakra leltem, ahonnan izgalmas anyagokat tudok letölteni a zrínyis és bartókos növendékeimnek. És persze olvasok, olvasok! A kutyámmal pedig minden délután körbe sétáljuk a Mályi tavat.
Mi hiányzik a legjobban a járvány előttről?
A találkozások, az érintések, az ölelések… És az éneklés! Tegnap láttam az Operaház fantomja jubileumi előadását a londoni Albert Royal Hall-ból… Végigbőgtem.
Hogyan látod a színház jövőjét a járványhelyzetet követően?
Nem tudhatjuk, mikor lesz vége ennek a rémálomnak és mennyi időre lesz szükség a gazdaság, az egészségügy és a kultúra talpra állításához. Félek, nem lesz könnyű és gyors folyamat, de biztos vagyok benne, hogy a miskolciak nem lesznek hűtlenek 197 éves színházukhoz!
Mi lesz az első, amit megteszel, ha véget ér ez az időszak és visszatér az élet a régi kerékvágásba?
Agyon ölelgetem-csókolgatom a lányomat és a szeretteimet!
