Vízkereszt vagy máshogy Epifánia, mikor Jézus a Jordán folyóban megkeresztelkedett, ezzel megszentelte a vizeket is, ám Európa csizmája egyéb mondakörnek is hódol ekkor. Ugyanis egy mese szerinnt amikor a három királyok a Jézus születését követő 12. napon (ez a január 6) ajándékokkal járultak a kisdedhez, velük tartott egy boszorkány-szerű nő is, aki először szabódott, hogy a házimunkák miatt nem megy, de végül mégis elindult, követve Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt. Igen ám, de nem találta meg sem őket, sem a kis Jézust, így a nála lévő ajándékokat azoknak a gyerekeknek osztotta szét, akik az útjába kerültek. Olaszországban nem jön a Mikulás december 6-án, hanem január 6 virradóra várják a kicsik zoknijaikba, cipőikbe a nasikat, apró ajándékokat. Sok család a befanának kitesz némi elemózsiát, például panettonét, pandorot.
Az elevenebb, sok csínyt elkövető gyerekek a boszorkánytól „szenet” is kapnak, ami a modern világban inkább egy fekete cukorkát jelent, mint például a medvecukor/bocskorszíj. Nem véletlen, hogy ezért az ízvilágért nem igazán vannak oda a gyerekek…
Ő a jó boszi, tréfásan sokan a Mikulás feleségének mondják, de persze ez nincs így, nem hozható kapcsolatba a pocakos pirosba öltözött idős úrral. Annyira jófej, hogy a gyerekek megajándékozása mellett még egy kis plusz házimunkát is bevállal: csak akkor pattan újra seprűre, ha egy kicsit felsepregetett az adott házban.
Rómában, a Piazza Navonán egy téli ünnepi lezártást is tartanak évente, zenével, örömködéssel. Sőt, tűzoltó öltözik boszorkánynak, és látványosan a Santa Agnese templomról száll alá, hogy a levegőből és még a földön is cukrot osszon a gyerekeknek.
