Egy tejesdoboz vagy üdítős italoskarton kiürítése után legtöbbször már csak annyit látunk, hogy bekerül a szelektív gyűjtőbe. De mi történik vele ezután? A hulladékgazdálkodás egyik érdekes példája éppen ezeknek a csomagolásoknak a története, hiszen egy italoskarton nem egyetlen anyagból készül.
A többrétegű italoskartonok elsősorban papírrostból állnak, amelyet műanyag rétegek egészítenek ki, bizonyos csomagolásokban pedig vékony alumíniumréteg is található. Erre azért van szükség, hogy a csomagolás egyszerre legyen könnyű, megfelelően zárható és alkalmas a folyadék hosszabb tárolására.
Miután a használt csomagolás bekerül a szelektív hulladékgyűjtés rendszerébe, először a különböző anyagáramokat választják szét. Az italoskartonokból később olyan feldolgozási alapanyag készülhet, amelynek papírrost-tartalma újra hasznosítható. A hazai hulladékgazdálkodási rendszerben az italoskarton külön anyagáramként is megjelenik a társított, összetett csomagolások között.
A MÉH Zrt. szakemberei szerint ez is jól mutatja, hogy a szelektív hulladékgyűjtésnek nem pusztán az a célja, hogy kevesebb szemét kerüljön a kommunális hulladék közé. A megfelelően gyűjtött csomagolások értékes másodnyersanyagként kerülhetnek tovább a feldolgozási láncba.
A lakosság ugyanakkor már az első lépésnél sokat tehet azért, hogy az italoskarton újrahasznosítása hatékonyabb legyen. A dobozt érdemes teljesen kiüríteni, és ha szükséges, röviden kiöblíteni, hogy ne maradjon benne jelentős mennyiségű folyadék vagy szennyeződés. A MOHU jelenlegi tájékoztatása szerint a tejes- és üdítős italoskartonok a szelektív gyűjtésben helyezhetők el.
Egy átlagos italoskarton tehát jóval többet rejt magában, mint amit első pillantásra látunk. Ha megfelelő helyre kerül, a használat után nem feltétlenül hulladékként fejezi be a pályafutását: a benne található anyagok egy része újabb termékek alapanyagaként kerülhet vissza a gazdaság körforgásába.
