Képzeljük csak al az örök hó birodalmát, ahol egy pillanatig nem töri meg a tájat egy zöldellő fa, egy dús bokor. Mindenhol vakít a fehér szín, a hó és a jég ural mindent. Ha valaha jártunk már napsütésben egy sípályán, hómezőn, havas helyen, akkor ismerjük mennyire bántó tud lenni a fehérről visszaverődő fény, hogy könnyedén hóvakságot kapunk és percekig foltokban látunk, ijesztően elvesztjük a valódi érzékelésünket. Súlyosabb esetekben szaruhártya-sérülés is kialakulhat a szemben, hiszen gyakorlatilag a visszaverődő UV-sugárzás kiégeti azt.
Ez ellen amióta világ a világ, fel kellett készülni, mi több, védekezni kellett, amit meg is tettek például a sarkvidéki és szubarktikus régióban élő inuit eszkimók. 4000 évvel ezelőtt is.
Egy darab csontot, agancsot használtak és szűk kis lyukakat fúrtak bele, hogy azért át lehessen kandikálni, de mégse érje annyi fény a szemet. Ennek volt egy további előnye is: a szűk látómező sokkal élesebbé tette a látást, a távolban lévő tárgyak is jobban látszódtak (nem véletlen, hogy hunyorgunk, ha jobban szeretnénk látni valamit… ).
Ezek a csont-szaru szemüvegek nem párásodtak, csak tették a dolgukat és védték a viselőiket.
