A legfrissebb kutatások alapján a Föld legdélebbi kontinense egykor folyók és élettel teli erdők otthona volt.
A tudósok most műholdas megfigyelések és radar segítségével voltak képesek bepillantást nyerni az Antarktisz elveszett világába: a kutatók kedden számoltak be arról a nagyközönségnek, hogy a kontinens jégtakarója alatt egy hatalmas, völgyekkel és hegygerincekkel tarkított ősi tájat fedeztek fel, melyet nyilvánvalóan folyók alakítottak ki.
E táj a tudósok becslései szerint nagyjából akkora területet foglal el, mint Belgium vagy az amerikai Maryland állam. A kutatók szerint a táj legalább 14 millió évvel ezelőttről, de talán 34 millió évvel ezelőttről származik, amikor az Antarktisz jég alá került.
Stewart Jamieson, a brit Durham Egyetem glaciológus professzora, a Nature Communications című folyóiratban megjelent tanulmány társvezetője így számolt be az új, izgalmas felfedezésről:
„A táj olyan, mint egy pillanatkép a múltból. Nehéz megmondani, hogyan nézhetett ki ez az elveszett világ a jég megjelenése előtt, de az biztos, hogy akkoriban melegebb volt. Attól függően, hogy milyen messzire megyünk vissza az időben, az éghajlat a mai Patagónia klímájától kezdve egészen a trópusi éghajlathoz közelítő éghajlatig terjedhetett. Ősi pálmafa polleneket fedeztek fel az Antarktiszról, nem messze a mi vizsgálati területünktől a partok közelében.”
A kutatók azt feltételezik, hogy ezt a környezetet valószínűleg vadon élő állatok népesíthették be, ugyanakkor Jameson megjegyezte, a régió fosszilis emlékei túl hiányosak ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, mely állatok lakhatták azt. A tanulmány társvezetője, Neil Ross, Newcastle-i Egyetem sarkvidéktudományi és környezeti geofizika professzora pedig rámutatott, az ősi táj feletti jég vastagsága körülbelül 2,2-3 kilométer (!) lehet.
