Cikkünk frissítése óta eltelt 3 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Grandiózus díszlettel és fergeteges humorral várja a miskolci nézőket a Nagyszínházban csütörtöktől, Béres Attila rendezésében a Kölcsönlakás.

Ritka balszerencse – és klasszikus bohózati alaphelyzet – ha egy házaspár két tagja véletlenül egyidőben ugyanazt a baráti otthont kéri kölcsön titkos szerelmi légyottjának lebonyolítására. Hát még ha a londoni lakás felújításán dolgozó belsőépítész is éppen itt kíván hódolni szerelmi szenvedélyének, és természetesen betoppannak a háziak, valamint egy prűd, szexmegvető meseírónő is – ismerteti a darabot a színház közleményében.

Ray Cooney és John Chapman bohózata olyan, mint egy óramű, minden kis csavar és fogaskerék illeszkedik a másikhoz, ezért először nagyon pontosan fel kell vázolni az előadás közlekedési térképét. Ki melyik ajtón megy ki, pontosan melyik pillanatban lép be, mit hallhat meg a partnerei szövegéből és mit nem. Ez aprólékos és fárasztó munka, sok gyakorlást igényel – mondja Béres Attila, az előadás rendezője. A darabban a cselekmény nagy részét a logisztika teszi ki: a második felvonásban a szereplők folyamatosan azon dolgoznak, hogy bizonyos emberek ne találkozzanak egymással, és természetesen hiába igyekeznek, mert találkoznak.

– Ezek a hiábavaló kísérletek adják a darab humorát, valamint a karakterek, amik megtöltik tartalommal a jól működő szerkezetet – hangsúlyozza a rendező. Mint mondja, a Kölcsönlakás alaphelyzete nagyon egyszerű: egy felső-középosztálybeli londoni házaspár lakásába egyszerre három pár szervez légyottot. Ebből a kavarodásból bontakozik ki aztán a bravúros cselekmény, amelyben a végén szinte mindenki más néven és szerepben kénytelen bemutatkozni a váratlanul odatévedt idegennek, az idős és bigott írónőnek.

– Az egész mélyén egy kissé megfáradt, lendületét vesztett házasság képe dereng fel, melynek szürkeségéből mindkét fél kitörni vágyik. De a bohózati dramaturgia csak felvillantja a komolyabb alapot, hogy egy nagyon mulatságos, már-már abszurdba hajló, a sikerszerzők hírnevét igazoló, pörgős történetet tárjon a nézők elé. A darab klasszikus a maga nemében, és semmi olyat nem ígér, amit ne tudna teljesíteni. Szórakoztató cselekmény és remek alakítások sora gondoskodik róla, hogy egy valóban önfeledt estét tölthessünk el a színházban – zárja gondolatait a rendező.

(Fotók: Éder Vera)