Ki ébreszti fel a Hámort a Csipkerózsika-álmából?

Valaha Miskolc egyik legnépszerűbb szórakozóhelye volt, most azonban megmentőre vár az egykori Hámor étterem.

A miskolci Hámor étterem egykor egyet jelentett városban a kulturált szórakozással, a kellemes kikapcsolódással. Az 1959-ben megnyílt komplexum több volt egyszerű étteremnél és cukrászdánál, ugyanis rengeteg olyan eseménynek adott otthont (szalagavatók, bálok, esküvők és koncertek), ahol szerelmek szövődtek, kapcsolatok szakadtak meg, megváltozott sok ember élete. A vendéglátóhely a rendszerváltás környékén zárt be, utána két bútoráruház működött egymás után, de aztán végleg lehúzták a rolót.
Az évtizedek óta zárva tartó ingatlan ismét a piacra került: jelenleg 175 millió forintért árulják. A kíváncsiság persze azonnal felvillant bennünk: vajon mit takarhatnak most a vadszőlővel befutott falak, de még inkább, milyenek lehettek annak idején a mindennapok az étteremben? Az ingatlanközvetítő és a tulajdonos rugalmas segítségének köszönhetően gyorsan kaptunk időpontot a bejárásra, már csak olyan valakit kellett találni, aki személyes emlékeiről is tud mesélni.

A Miskolc a múltban Facebook-csoportban az erről szóló felhívás komoly komment-hullámot indított, és így kerültünk kapcsolatba Bárdos Istvánnal, aki a családját is elhozta, hogy meséljen nekik is a gyermekkoráról. „Édesanyám raktáros volt az étteremben, én pedig szinte itt nőttem fel, olyan sok időt töltöttem itt vele a 60-as évek végén, a 70-es elején” – ad magyarázatot arra, miért ismeri jól a helyet. Az oldalsó bejáratnál kezdjük a túrát, ahol azonnal megrohanják az emlékek. „Ez volt a portásfülke, itt általában egy idős bácsi engedett be, bár a kapu mindig nyitva volt. Ezen a nagy kapun jöttek a teherautók, hogy beálljanak ide – mutat az épület oldalán lévő, az IFA gépkocsik platójához igazított gazdasági bejáratra. Iszonyú mennyiségű alapanyagra volt szükség, a raktárban hegyekben állt a liszt, a cukor, a zöldség, és persze a legnagyobb a kincs, a sör! Ezeket mind vaskos könyvekben tartotta nyilván édesanyám is, kellett hozzá szaktudás és tapasztalat, hogy ne vesszen el a számokban, ne legyen hiány napi szinten sem.”

Megkerüljük az épületet, amelynek – egy korábbi látogató elmondása szerint – van egy tökéletes másolata Máltán vagy Cipruson. Illusztris vendégekben sem volt hiány, 1964 áprilisában, amikor Nyikita Hruscsov Miskolcon járt, állítólag ide is elhozták. „Ötven éve jártam itt utoljára, de szinte semmi nem változott – zökkent vissza bennünket a jelenbe Bárdos István –, csak az épület állapota nem olyan jó, mint akkor. Ez volt édesanyám irodája – mutat az egyik ablakra –, én pedig itt az udvaron játszottam a legtöbbet. Ebben a szárnyban volt a cukrászda, ahol a magunkfajta dolgozói gyerekeknek mindig jutott egy-két finom falat.”

Az épület, bár látszik rajta az elmúlt évtizedek hiányzó karbantartása, alapvetően jó állapotban van, és ez látszik a belső tereken is. A középen elhelyezkedő terület méretei lenyűgözőek. Debreceni László, az épület gondnoka mutatja meg, hogy a hatalmas báltermet három részre is tudták osztani két elhúzható fal segítségével. Ennek a beosztásnak a révén tudtak mindenféle rendezvényt tartani, a báloktól, szalagavatóktól kezdve az esküvőig, a zenekarnak például állandó helye volt a nagy hátsó üvegfal előtt. A fénykorában a Hámor étterem naponta akár ezer ember ebédeltetéséről is tudott gondoskodni, a legtöbben a szomszédos Lenin Kohászati Művekből jártak át. A munkásoktól nem állt távol a vaskos humor, egy legendás történet szerint egyszer még halott verebet is csempésztek a tányérjukba, hogy aztán persze reklamáljanak, végül pedig jót nevessenek. Minden nap komoly tömeg fordult meg az étteremben, ennek ellenére mindig pincérek szolgáltak fel, soha nem alakították át a rendszert önkiszolgálóvá.

Az épület bal oldalán működött a cukrászüzem, illetve a presszó, a másik szélén pedig a konyha. „Óriási üstökben készítették itt az ételt – idézi fel Bárdos István. Alapvetően nem főztek rosszul, én is rengetegszer ettem itt, de ne felejtsük el, hogy itt leginkább tömegétkeztetés folyt, Michlen-csillagot biztosan nem kaptak volna. A dolgozók legnagyobb feladata az volt, hogy kiszámolják, melyik napra mennyi és milyen alapanyag kell, és az persze itt is legyen. Az étterem és a cukrászda logisztikája nem volt egyszerű kérdés, hiszen óriási mennyiségekről volt szó.”
Mindezt alátámasztja a pincében kiépített raktár területe is, ahol könnyen el lehet tévedni, ha az ember nem figyel. Még eredeti kialakításban láthatók itt a zöldség előkészítők medencéi, külön helyiségben volt a tojásraktár, és az alkoholos-, illetve üdítős üvegek tárolója. Az irodákban még az eredeti parketta borítja a padlót, az épület szellőző-rendszere pedig annak idején kifejezetten korszerűnek számított.

A leghangulatosabb része az étteremnek, különösen az esti órákban a kerthelyiség volt. Még most is láthatók azok a lámpaoszlopok, amelyek égői a különleges atmoszférát biztosítottak a vendégeknek, leginkább az összebújó pároknak.
Bárdos István azért optimista az ingatlan sorsát illetően. „Nekem a Hámor étterem az életem, a múltam egy jelentős részét jelenti, éppen ezért nagyon kötődöm hozzá. Habár már régen Csipkerózsika-álmát alussza, bízom benne, hogy lesz olyan vállalkozó szellemű vásárló, aki meglátja benne a lehetőséget, és felébreszti!”

(Fotók: Pataki Gergő, archív fényképek: Fortepan – Bauer Sándor)