Sztankovics Anna, olimpiai kvótát szerzett úszónőnk adta a következő karanténinterjút, kizárólag a Mizu Miskolc olvasóinak!
Hogyan éled meg a járványhelyzetet?
Ha ezt két hete kérdezitek, akkor még azt mondtam volna, hogy egész jól. Az utóbbi pár napban már egyre nehezebben. Napról napra egyre jobban hiányzik a víz, az úszás és magának az uszodának a légköre. Utoljára több, mint 30 napja voltam vízbe. Szerintem mióta megtanultam úszni, nem töltöttem ennyi időt medence nélkül. A nyári pihenőidők alatt is szinte napi vendég voltam a strandon.
Amikor kiderült, hogy bezárnak az uszodák, a napi edzés adagom után még jó pár percig a medencébe maradtam és próbáltam magamba szívni azt az érzést, ami ott vett körül. Lebuktam a víz alá és csak sírtam. Olyan volt ez, mintha nem tudnám mikor jöhetek újra haza. Aznap délután elmentem és egy „H2O” feliratot tetováltattam a csuklómra, hogy mikor nehéz lesz, tudjak mibe kapaszkodni és azt hiszem most jött el ennek az ideje.
Mivel töltöd a napjaidat?
Amennyire lehetséges, próbálok itthon a lakásban mozgásba maradni. Mindig is szerettem a jógát, de az úszás mellett nem sok időm volt ezt gyakorolni. Most ez lépett az elsődleges mozgásformává. Emellett rengeteg teendőm van az egyetemi tanulmányaimmal is, ami szinte egész napos online jelenlétet kíván meg. Két hete pedig hazaköltöztünk a családunkhoz a járvány idejére. Amióta Miskolcon élünk (3 éve) nem tudtunk velük ennyi időt tölteni.
Mi hiányzik a legjobban a járvány előttről?
3 év alatt olyan kis életet alakítottunk ki magunknak Miskolcon, aminek minden kis részletét imádtuk. Nagyon sok ember vett minket körül az uszodában, a kosárlabda életben is, illetve most már az egyetemen is, akik mind nagyon hiányoznak. De minap láttam egy fotót a közösségi médiában Miskolctapolcáról és abban a pillanatban azt kívántam, bárcsak ott lehetnék most.
Hogyan látod a sportág jövőjét a járványhelyzetet követően?
Próbálok optimistán hozzáállni a dolgokhoz és bízom benne, hogy ha időbe is fog telni, hogy minden visszaálljon a régi kerékvágásba, előbb utóbb ez meg fog történni.
Jelenleg egy dolgot tudunk: Tokió 2021…Ha majd vége lesz ennek az egésznek, akkor fogunk tudni foglalkozni a továbbiakkal.
Mi lesz az első, amit megteszel, ha véget ér ez az időszak és visszatér az élet a régi kerékvágásba?
Az biztos, hogy a fél napomat a Kemény Dénes Sportuszodában fogom tölteni, a másik felében pedig nagyot fogunk labdázni a kiskutyánkkal Miskolctapolcán.
De addig is mindenkinek sok egészséget és kitartást kívánok erre az időszakra!!
