Varga Andrea a Miskolci Nemzeti Színház színésznője a karanténinterjúnk következő alanya. Fogadjátok szeretettel!
Hogyan éled meg a járványhelyzetet?
Most így egy hónap után nem mondhatom, hogy nincsenek rossz pillanataim, zavar a tehetetlenség érzése, s az, hogy nem tudjuk, mikor rendeződnek a dolgok. Rengeteg kérdés kavarog bennem, de mindig azt mondom, akármilyen nehéz a helyzet, optimistán kell hozzáállni. Az mindenképp pozitívum számomra, hogy a családommal együtt tudok lenni, egymásra és szeretteinkre figyelve, egymást segítve, kitartunk ezekben a nehéz, vészterhes időben.
Mivel töltöd a napjaidat?
Azt biztosan állíthatom, hogy nem unalmasak a napjaim. Elsős kislányommal a délelőtti időszakok, (van, hogy a délután is) tanulással telnek. Természetesen megosztjuk ezt a feladatot a párommal. Persze napi rutinként elvégzem a házimunkát: mosok, főzök, takarítok. Három éve költöztünk családi házba és rengeteg a kerti munka, az elmaradt tennivaló. Most éppen a párommal követ hordunk, támfalat építünk. Az elvégzett feladatok után nem maradhat el a játék, szórakozás és az előírásoknak megfelelően, a szabadban való séta sem. Színházi próbáink online felületen történnek, ezen kívül itthon sem maradhat el a napi szintű éneklés, skálázás, újabb dalok megismerése.
Mi hiányzik a legjobban a járvány előttről?
Az édesanyám, testvérem, akiket most nem látogathatunk meg, a színház, ja és persze a fogorvosi ellátás.
Hogyan látod a színház jövőjét a járványhelyzetet követően?
Bízom benne, hogy a színházat szerető, kultúrára kiéhezett emberek hamar visszatérnek majd a nézőtérre. Úgy gondolom, sajnos sok ember kerülhet a járvány miatt rossz anyagi helyzetbe, ami befolyásolhatja színházba járási szokásaikat is. De remélem, minden rendbe fog jönni, és gyorsan visszaáll a színházi munka is a megszokott rendszerébe.
Mi lesz az első, amit megteszel, ha véget ér ez az időszak és visszatér az élet a régi kerékvágásba?
Meglátogatjuk édesanyámat és testvéremet, akik Felvidéken élnek.
