Kezdőlap Uncategorized

Kocsán Andrea: Bízom benne, hogy mielőbb csicsereghetnek a gyerekek a táncteremben

Kocsán Andrea a Limited Dance Academy alapítója és vezetője is kötélnek állt és (reméljük) örömmel válaszolt a kérdéseinkre!

Hogyan éled meg a járvány helyzetet?

Amikor ez az egész vírushelyzet elkezdődött, nem nagyon láttam át, hogyan is fogjuk az állandó itthonlétet a két gyerkőccel rendszerezni és munkámat online kezelni. Kicsit azt éreztem, hogy egy filmbe cseppentünk és nem igazán esett jól szereplőnek lenni. Pár nap kellett mire letisztult bennem ez az egész. Próbálom a jó oldalát nézni, nagyon élvezem, hogy végre sok időt tölthetek a gyerekeimmel bár rajtuk már látom, hogy kevésbé vannak ezzel így, hiszen az iskolai és bölcsis társas élet egyre jobban hiányzik amit nem tudunk pótolni. A napi híreket próbáltam kizárni mert az első 2 hétben semmi máson nem járt az agyam és ez nem tett jót. Mostanra már csak a legszükségesebb híreket olvasom el, tévét eddig sem néztem. Igyekszem türelmes lenni, bár a korai bevásárlást nehezen tolerálom főleg hétvégén. Nagyon bízom benne, hogy mielőbb visszatérhetünk a régi kerékvágásba.

Mivel töltöd napjaidat?

A mindennapokat most elsősorban a családom tölti ki. Most jöttem rá milyen sokat esznek! A munkámban olyan szempontból szerencsés vagyok, hogy nem köt napi 8 órában számítógéphez. A táncosaink videó anyagokat kapnak és élőben is tartunk órákat, hogy lássuk egymást kicsit. Talán ez a legnehezebb ebben a helyzetben, egy olyan részét kell megtanulnom az oktatásnak amit sose csináltam, bízom benne, hogy nem lesz időm tökéletesíteni és mielőbb csicsereghetnek a táncteremben a gyerekek.

Mi hiányzik a legjobban a járvány előttről?

Talán ami a legjobban hiányzik az a felszabadultság, az a társas kapcsolat amiben nem izzik a feszültség. Borzasztó látni, hogy  mindenki frusztrált akár csak egy bevásárlás során. Szeretném ha nyugodtan indulhatnánk végre dolgunkra, maszk és kesztyű nélkül. A munkámban pedig az a környezet amit a gyerekek jelenléte teremt. Egy üres táncterembe tanítani vagy felvenni az órákat egyedül, nagyon nehéz. Hiányzik az energia amit a táncosok hoznak, ez csak akkor lehet teljes ha ott vannak velünk.

Mit gondolsz, a jelenlegi helyzet milyen hatással van/lesz a tánc és az ember kapcsolatára?

Nagyon kemény próbatétel ez a helyzet minden szempontból. Talán sokan elhiszik majd, hogy az egészségnél és az időnél nincs fontosabb az életben. Rá kellett jönnünk arra, hogy a táncosoknak nem feltétlen a tánc hiányzik hanem maga a tánciskola. A csapat, a hangulat, a sok nevetés, beszélgetés ami így pótolhatatlan akármennyire igyekszem a kollégáimmal fent tartani a táncosaink figyelmét. Nehezebb őket motiválni a személyes kontaktus hiányában. Országosan a tánciskolák között hihetetlen az összefogás, 41 tánciskola részvételével egy motivációs videót is készítettünk a táncosoknak.  Rengeteg a lehetőség az online oktatáson keresztül amit többen kihasználnak és igyekszenek új dolgokat tanulni, fejlődni de nagyon vágyik vissza mindenki. Bízom benne, hogy az értékrendek megváltoznak és talán több időt fog fordítani mindenki hasznos dolgokra.

Mi lesz az első, amit megteszel, ha véget ér ez az időszak és visszatér az élet a régi kerékvágásba?

Annyi tervem áll most kupacokban, hogy ez nap mint nap változik. Remélem folytathatjuk a táborok szervezését mert egyre többen keresnek meg emiatt, hiszen ez a nyár nem feltétlenül a nagy utazásokról fog most szólni.  A gyerekeknek igyekszünk maradandó élményt adni az elmúlt évekhez hasonlóan, eleget ülnek most a gép előtt, nem kell, hogy a nyár is erről szóljon. De ami a legfontosabb, hogy Anyukámat végre nyugodtan megölelhessem.