Kezdőlap Uncategorized

Vasgyár: jelen és jövő záró rendezvény beszámoló

A Svájci Civil Támogatási Alap jóvoltából valósult meg Miskolcon a Factory Arénában a 22 hónapos Vasgyári Rekultivációs Mintaprojekt..

Ennek a programnak a lezárása egy izgalmas Workshop-pal történt.

A Cooltiváló záró eseménye:

Egy közös Görkorizás..

A program létjogosultsága és az elért eredmények bemutatása.

Kötetlen beszélgetés, gyárlátogatással.

A Vasgyár jelene és jövője építészekkel és érdeklődőkkel.

 

Építészek és egyéb érdeklődők ismerhették meg a diósgyőri kohászat jelenét, valamint egy üzemlátogatás és egy diplomaterv formájában azt is, hogy milyen lehetne a jövő.

A 22 hónapos projektben főleg a fiatalokra fókuszálva szerettünk volna késztetést és ötleteket adni, hogyan, mire lehetne a jelenleg nagyon elhanyagolt területet újrahasznosítani. Ebbe a rekultivációs projektbe illeszkedett a pénteki esemény.

Mivel az építészeket célzottan is meg szerettük volna szólítani, a szervezésbe a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Építész Kamara is bekapcsolódott (ezúton is szeretnénk megköszönni a segítséget Hidasnémeti Jánosnénak).

Az érdeklődők a Factory Aréna bejáratánál találkoztak, majd rövid sétára indultak a kohászat területén. A sétát Bereczki Zoltán építész vezette, aki rögtön az elején elmondta, hogy mivel ő a működő gyárat már nem látta, a közönség tagjait arra bíztatja, hogy nyugodtan mondják el a séta közben a gyárhoz kapcsolódó élményeiket. Mivel több olyan résztvevő is volt, aki családi és szakmai vonalon is kapcsolódott a gyárhoz, így nagyon értékes információkkal lettünk gazdagabbak.

A pusztuló gyárterületen, romos épületeken tett kissé lehangoló séta után Nagy László jóvoltából egy működő üzemet, a Megépszer Kft. közelmúltban felújított és bővített csarnokát is megtekinthettünk.

Eddigre be is sötétedett, így a kissé átfagyott társaság visszament a bázisra, a Factory Aréna épületébe. A szervezők a csarnok alagsorában Ardey Emese díjnyertes diplomamunkájából rendeztek kiállítást. A diplomaterv témája a Factory Aréna épületének átalakítása volt kulturális funkcióra. Egyértelmű kvalitásain felül azért is tartottuk fontosnak ennek a tervnek a bemutatását, mert egész Európában az látszik, hogy ezek az építészetileg értékes, de hatalmas méretű és eredeti funkciójukat elvesztett ipari épületek csak akkor tudnak fennmaradni és megmenekülni, ha a belőlük kiköltözött ipar helyett a város közössége és a városba látogató turisták veszik őket birtokba.

A terv mellett,ennek kapcsán Egri Zsuzsa részvételével érdekes beszélgetés alakult ki, ami a Factory bejárásával végződött: megnéztük a koncerttermet, a sportlövők edzőtermét, a skate parkot, az ipari alpinisták képzőhelyét és a mászócsarnokot. Sajnos nem hallgathattuk el a fenntartás nehézségeit sem: a hatalmas gyárterület egyetlen civil hasznosítású épülete a szavakon kívül eddig nem sok segítséget kapott a várostól működéséhez, annak ellenére, hogy évente gyerekek tízezrei fordulnak meg benne.