Cikkünk frissítése óta eltelt 1 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Fontos beszélnünk róla, hogy a világban bármilyen mesterséges vagy természetes tónál járunk és kicsit kedveskednénk a lakóinak, ugyan ne a száraz kenyérhez, kiflihez nyúljunk! A kacsák és hattyúk megbetegszenek ettől a szénhidrátban dús nassolástól.

Aranyos, nosztalgikus, romantikus program a kacsák/hattyúk etetése, gyerekkel, vagy nélkülük is. „Nézd, hogy eszi, nagyon ízlik neki! Szegény biztos sokat koplalt a télen!” és megannyi hasonló mondat hangzik el a tópartokon, miközben a vízi szárnyasok nyelik a szendvicsből lecsípett kenyérdarabot. Pedig sajnos nagyon nem járunk jó nyomon, ha így szeretnénk kedveskedni.

A tavak környékén élő állatok egyrészt nagyon hamar hozzászoknak az etetéshez és maguk már nem is szereznek rendes táplálékot, másrészt pedig a végzetes „angyalszárny betegség” is megkeserítheti az életüket. Röpképtelenné válnak, ettől pedig kiszolgáltatottak lesznek és nem tudnak majd olyan mozgalmas életet élni, mint előtte.

A kacsák természetes értrendje algákból, rákfélékből, rovarokból, csigákból, halikrából, kisebb gyümölcsökből és magvakból áll. A kenyér és a szendvics nagyon messze van ettől.

Könnyedén megoldhatjuk ezt az ügyet: amikor nagyon etethetnék támad, esetleg kicsikkel célzottan ezért a programért megyünk egy tóhoz (inkább válasszuk persze a csendes megfigyelést és beszélgetést az állatokról), akkor a következő nyalánkságokat adjuk a madaraknak, nagyon visszafogott mennyiségben:

borsószemek
kukoricaszemek
saláta vagy káposzta
magkeverék
rizs főve vagy szárazon