Az évszakhoz képest enyhébb időjárás miatt az avar alól előbújt és virágzásnak indult a hazánkban védett növény.

Magyarországon nem őshonos, azonban nálunk a 17. században elkezdődött betelepítéseket követően a kertekből, gyümölcsösökből, parkokból, temetőkből kivadulva a vadonban is szétterjedt, s mediterrán flóraelemként a magyar flóra részévé vált ez a gyönyörű növény, amelyet most kaptak lencsevégre, hogy virágzik a debreceni Nagyerdő parkerdei területén. És melyik is ez a növény?

Nos, ez a téltemető virág!

A téltemető virág a természetben főleg gyertyános-tölgyesekben, cseres-tölgyesekben, keményfa-ligeterdőkben található meg; elsősorban a Dunántúlon (Dunántúli-középhegység: Pannonhalmi-dombvidék, Balaton-felvidék, Bakony, Budai-hegység, Pilis; Dunántúli-dombság: Zselic, Külső-Somogy; Alpokalja: Balfi-dombvidék; Kisalföld; Alföld: Mezőföld) és az Északi-középhegység egyes részein (Zemplén, Bükk) fordul elő. Kedveli az üde, csak kissé nyirkos, mérsékelten száraz, tápanyagban dús, humuszos, mély rétegű, semleges vagy kissé meszes, laza talajokat, a fényigényét illetően pedig inkább a félárnyékos helyeket.
Mivel gyakran már február végén virágba borítja az erdők avarját, ezért télikének is nevezik. Sokan úgy tartják, hogyha kinyílik a téltemető, megérkezett a tavasz. És nem mellesleg csodaszép!