Béres Attila szerint kevés helyen találkozhatunk olyan szeretettel a színház iránt, mint Miskolcon, mindez pedig megnöveli a felelősségét az általa vezetett, nemzeti színházi státuszt viselő teátrumnak. A direktort a Magyar Fórum kérdezte.
A Magyar Fórum cikkéből:
A Miskolci Nemzeti Színház a 2018/2019-es évadban is egy 21. századi, minőségi előadásokat játszó nemzeti színház képét szeretné nyújtani a közönség felé., melynek kapcsán Béres Attila kiemelte: “A nemzeti színházi státusz elsődleges szempont a műsorterv összeállításánál. Mivel nemcsak egy város, hanem egy régió nézői igényeit kell kielégítenünk, ezért a sokszínűségre törekszünk. így műfaji szempontból a műsortervben minden megtalálható: operától balettig, klasszikustól a kortárs magyar darabig. Fontos szempont – és mindig arra törekszem -, hogy minél több kortárs magyar darabot mutassunk be. Három éve neveztek ki igazgatónak, és azóta évadonként játszunk nagy klasszikus műveket (…) Ezenkívül – a műfaji sokszínűség jegyében – az operett minél minőségibb bemutatását akarjuk elérni” – hangsúlyozta.
Béres Attila elmondta: “Nagyon sok ifjúsági darabot játszunk, ilyen lesz jövőre a Pályaválasztás és természetesen az Édes Anna (…) De mindez nem elég. Ezért kimegyünk a város iskoláiba, ahol tantermi előadásokat játszunk magyar- vagy osztály- főnöki óra keretében. Hiszen az ifjúságra mindenképpen hatnak a személyes találkozók. Ezeken a tantermi deszkákon el tudjuk mesélni, hogy mi az a színház. S akkor a diákok megértik, hogy színház nélkül lehet élni, de nem érdemes (…) muszáj ebben a felgyorsuló – a fiatalok nyelvén -, pörgős világban beszállni ebbe a versenybe (…) Egy nemzeti színháznak az előadásokon kívül találkozóhellyé, agórává kell válnia – ahová a fiatalok különleges élmény miatt térnek be, és feltöltődve távoznak. Nagy segítséget jelent számunkra, hogy a társulatunkban 16 fiatal, diplomás színész dolgozik. A diákokat pedig könnyebb a fiataloknak megszólítani” – szögezte le a direktor.
A színházigazgató elárulta: “A törvényben megszabott kötelező néző- és előadásszámot jóval meghaladtuk. Nem statisztikailag, hanem tartalmi szempontból tartom ezt a harcot fontosnak. Minél több emberhez szeretném eljuttatni azt a színházat, ami számomra egy varázslatos hivatás. Számomra ez életkérdés. A színház nálam egyet jelent az élettel (…) Marosvásárhelyen voltam színész a 90-es évek elején. Az ottani színházról azt mondták Erdélyben más magyar társulatok, hogy oda igazán jó járni, mert a vásárhelyi közönség a legcsodálatosabb. Magyarországra átkerülve sok helyen rendeztem, de olyan színházszerető közönséggel, mint Miskolcon, nem találkoztam. Ez a végtelen szeretet pedig megnöveli a felelősségünket. Nem szabad csalódást okoznunk” – fogalmazott.
A teljes interjú a Magyar Fórumban olvasható.
