Például lemoshatod az ablakokat, olyan alaposan, mint még soha. Az idő végtelenségének nyugalmat árasztó ölelésében. Szanálhatsz ruhákat, könyveket, játékokat, üvegeket, műanyag dobozokat, évek óta a felső fiókba suvasztott papírokat, csekkmaradványokat.
Rendet rakhatsz a szekrényekben, rendszerezheted a munkapapírkákat, áthúzhatod az ágyakat és moshatsz, moshatsz, moshatsz…
Lehet olvasni (amire sosincs elég idő), zenét hallgatni, régi képeket nézegetni, kedvenc filmeket újranézni, beszélgetni, társasozni, úgy, mint régen.
Lehet finomakat főzni, amikre csak nyáron van idő, (kis adagokat fagyóba elrakni, sietős pillanatokra) meg, olyan bonyolultabb, tojásrész szétválasztós sütiket sütni. Kigazolhatod a kiskertet az udvaron, kapálgathatsz, gereblyézhetsz, gondozhatod a virágokat a lakásban, kicsit dumcsizhatsz is velük, ha szoktál.
Lehet óriás takarítást rendezni, fürdőszoba csempe fúga suvickolással, kipucolni még a mikrót, meg a sütőt is! Elhúzni a polcokat, szekrényeket, felsikálni a hűtő alól azt a furi kis foltot, amit 5 éve nézegetsz…
Elővenni kamaszkori naplóidat és bekuckózni a kamaszoddal nevetgélni mindenfélén…Csomó mindenkit felhívni telón vagy videocseten, amire szintén nincs idő soha.
Reggeli és esti tornázni. Rajzolni, festeni. Kreatívkodni. Filmet készíteni. Törődni a kisállatokkal (esetleg róluk készíteni filmet). Szabadulószobát csinálni a lakásból. Színházi élő közvetítést nézni. (Igyekezni minél kevesebb csokit enni.) Csak ülni és nézni ki a fejedből…
Megszerelni ami elromlott, felszerelni, ami leszakadt, megragasztani, ami eltört, átrendezni dolgokat, (kicsit búsongani azon, ami elmúlt).
Aztán pedig megdöbbenni azon, hogy jé, hogy eltelt ez a 3-4 hét és már megint nem volt idő megírni azt a bizonyos, monumentális családregényt!
Forrás: Facebook
