Nádasy Erika, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze a következő karanténinterjú alanyunk. Köszönjük a Mizu Miskolc olvasóinak a nevében is, hogy időt szánt ránk!
Hogyan éled meg a járványhelyzetet?
Furcsa, mert az én életemet nem változtatta meg látványosan és alapjaiban a karantén. Mivel két veszélyeztetett korú családtaggal élek, komolyan vettem az önkéntes karantént első naptól kezdve. Nem hurcolhatok haza vírust véletlen sem. Kertes házban élünk, év közben soha nincs idő semmire. Mivel márciusban én tulajdonképpen befejeztem az idei évad próbáit, napközben egyébként is itthon lettem volna, bezárkózva, pincetakarítás, mosás, főzés, nagytakarítás, festés, törött és elromlott dolgok javításával, soha el nem rakott dolgok rendszerezésével, kertészkedéssel, ház körüli rendrakással töltve az időt.
Mivel töltöd a napjaidat?
Jelenleg is folynak próbák a ZOOM-on keresztül, Home office üzemmódban, ezen kívül délelőttönként angolt tanulok, majd ebédet főzök, délután kert, rossz idő esetén az évek során félre tett megvarrni, átalakítani szánt ruhadarabokat igyekszem összeállítani, este vacsora és süti- és/vagy kenyérsütés. Neveltem kovászt, megtanultam gumicukrot készíteni, rendbe hoztam a pincét és a mosókonyhát, kárpitozok, készülök ajtók és ablakok mázolására…de bekapcsolódtam a MOTTO munkájába is, kötelezőket olvasunk fel otthonról Youtube-ra az irodalom oktatását segítendő…. szóval alig jut időm valamire.
Mi hiányzik a legjobban a járvány előttről?
A szabadság. Az, hogy azt csinálok, amit épp a kedvem tartja. Bulit rendezek, elmegyek a barátaimhoz, meglátogatom a szüleimet, elszaladok a boltba, elmegyek jógázni, úszni.. lejátszom azokat az előadásokat, amikre egész évadban készültem. A „Nem félünk a farkastól” életem egyik legnagyobb színházi ajándéka … most pihen a fejemben. Most vettük volna elő újra a Vojáger c. darabot, amit a Jurányiban kezdtünk, Keszég Laci rendezésében…(De az évadban a Hegedűs és a Vadkacsa is igazi szívem csücskei) Hiányoznak a játszópajtásaim a színházban, a Barátok itt a környéken…. és hiányzik a valódi családom, mert nálunk mindenki tényleg otthon maradt. Ők Kecskeméten, Dunapatajon és Budapesten, Miskolcon, Egerben, Novajon, Ostoroson.. én Egerszalókon.
Hogyan látod a színház jövőjét a járványhelyzetet követően?
Én nagyon remélem, minden szépen visszatér a rendes kerékvágásba. A színház nagyon régóta működő intézmény, biztosan hiányzik és hiányozni fog sokaknak, akik alig várják, hogy visszatérjenek az előadások és a kedvencek a színpadra. Aggodalmam mindössze annyi, milyen anyagi vonzata lesz ennek az időszaknak, képesek lesznek-e a nézőink megfizetni a bérlet és a jegyárakat, amik ugyan nagyon alacsonyak, mégis sokaknak még ez is kigazdálkodhatatlan.
Mi lesz az első, amit megteszel, ha véget ér ez az időszak és visszatér az élet a régi kerékvágásba?
Először hazamegyek, meglátogatom a családomat és utána rendezek egy óriási bulit a kertemben kemencés sütéssel és bográcsozással. Addig egyedül gyakorolok. Szép napokat, jó kedvet és mindenekelőtt egészséget mindenkinek!
