Kevés kifejezés vagy éppen mögöttes tartalom van, ami ennél jobban jelen van a mindennapjainkban. Sőt! Egész történelmünkben. Persze kétségkívül leginkább egyházi vonatkozása jut eszünkbe a szó hallatán. Nem indokolatlanul.
"Vallási, politikai mozgalom a 16. században, amely a katolikus egyház megújításának szándékával indult, és az erősödő polgárság szellemi-politikai mozgalmává vált a központosított katolikus uralom ellen. A reformáció Luther Márton 1517-es fellépésével kezdődött."
Ezen mondatok talán még felidéződnek egykor átélt történelemóráid után. Valami új, valami formabontó valami, ami megváltoztatja az emberek életét.
Pontosan ez a célja. A változás. A hit az újban, abban, hogy a közös érdek és erőfeszítés meghozza a változás igényébe vetett hitet.
Mi a különbség reform és reformáció között?
Sokan bizony helytelenül használják a két kifejezést, pedig mily sokat változtat az "áció".
A reform: nem gyökeres átalakítás, változtatás. A fennálló rendet alapjaiban nem érintő gazdasági, politikai, társadalmi újítás, változtatás.
A reformáció: ezzel szemben az eredetihez képest eltorzult egyházi tanítás és gyakorlat radikális, gyökeres visszaalakítása az eredetihez.
Önmagunk egyik legfontosabb mozgatórugója
A reformáció hangsúlyossá teszi az imádságos életet, a társadalmi igazságosságot. Éppen ezért nem csupán a történelmünket jellemző kifejezés, hanem a ma emberének is komoly tartást kell, hogy adjon. A reformáció rámutat arra, hogy időnként vizsgáljuk meg életünket, vajon jó irányba tartunk-e? Van, akinek a megújulást jelenti vagy éppen a megtalált középpontot. A reformáció hihetetlen szellemi szabadság. A lehetőség. Egyfajta folytonos önkritikus részvétel a saját történetünkben.
