Az első komoly fagyokig tartó őszi időszak ideális kirándulási lehetőség a Sajó mentén azok számára, akik szeretik az inváziós növényeket
Ilyenkor válnak feltűnővé, virágzanak, érlelnek termést azok a fajok, amelyeket elődeink, sokszor akár még nagyszüleink, vagy a szüleink sem ismertek.
A Sajó árteréhez közeledve, a gát mentén máris idegenhonos özönnövények fogadnak.
A bambuszra emlékeztető szárú, bokor benyomását keltő lágyszárú, a Kelet-Ázsiából származó japán keserűfű mára szinte kiirthatatlanná vált vízfolyásaink, roncsterületeink mentén. Rendkívül gyors növekedésű, egy nyár során 3 méteres hajtást fejleszt és akár 1-2 cm-es szárdarabokból is képes kolonizálni új vidékeket.
A mellette sárgálló sokvirágú napraforgó és az amerikai őszirózsa dísznövényként került Európába és nagyon jól megtalálta a helyét.
Mégis védekeznünk kell az ilyen szépségek ellen. Az elsődleges feladat ugyanis a Kárpát-medence őshonos természeti értékeinek, vadon élő lényeinek megóvása, a gazdálkodóknak pedig a legelők, és rétek fenntartható hasznosíthatóságának biztosítása. Ezen célok elérését az inváziós fajok sajnos veszélyeztetik.
Az özönnövények elleni sziszifuszi harcot egy-egy parcellán évekig kell folytatni, és az általuk jelentette probléma nagysága és összetettsége miatt a Sajó-völgyben is egyértelműen látszik, a jövőben a gazdálkodók, földtulajdonosok jóval aktívabb közreműködésére lesz szükség.
/Fotók és forrás: Bartha Csaba/
