A holdbázis felépítésének kihívása a por, mely a tudósok szerint egy óriás lencsével hevítve leküzdhető.
A Holdon nincs levegő, nincs víz, és extrém, 250 fokos hőmérsékleti tartománya van, de a tábor felállításában reménykedő űrügynökségek számára a legnagyobb kihívás a por.
Eródálja a szkafandereket, eltömíti a gépeket, zavarja a tudományos műszereket és megnehezíti a mozgást.
A tudósok most egy lehetséges megoldást találtak ki, amely bemutatja, hogy a holdpor egy óriási lencse segítségével szilárd utakat és leszállóhelyeket hozhat létre.
„Azt gondolhatja: „Utcák a Holdon, kinek van erre szüksége?” – mondta Jens Günster professzor, a berlini Szövetségi Anyagkutatási és Vizsgálati Intézet munkatársa, a lehetséges megoldásról szóló jelentés társszerzője. „De valójában ez egyfajta nyomasztó kereslet is. Nagyon laza anyag, nincs atmoszféra, gyenge a gravitáció, ezért mindenhova bejut a por. Nem csak az ön felszerelését szennyezi be, hanem más nemzeteket is. Senki sem örülne, ha egy másik rakéta porral borítaná be.”
Az űrhajósoknak 2030-ra a Holdon kell élni és dolgozni – mondta a NASA illetékese
A por tönkretette a korábbi küldetéseket, például a Surveyor 3 űrszondát (amelyet az Apollo 12 leszállása során felpattanó portól károsodott), és ennek a kihívásnak a leküzdése a NASA prioritása, amelynek célja egy állandó Hold előőrs létrehozása. Az építőanyagok Holdra szállítása túl drága lenne, ezért nem szokványos megoldásokra van szükség.
„Azt kell használni, ami ott van, és az egyszerűen csak laza por” – mondta Günster.
Munkatársaival az EAC-1A nevű finomszemcsés anyaggal kísérleteztek, amelyet az Európai Űrügynökség fejlesztett ki a Hold talajának helyettesítésére. 50 mm átmérőjű lézersugarat használtak a por körülbelül 1600 C-ra melegítésére és megolvasztására. Lassan kirajzolták a hajlított háromszög alakzatokat, amelyek mindegyike körülbelül 25 cm átmérőjű, amelyeket összekapcsolva szilárd felületeket lehetett létrehozni a Hold talajának nagy területein, amelyek a jövőbeni utakként és leszállóhelyekként szolgálhatnak.
Ez a folyamat nem gyors. Minden kis geometriai egység elkészítése körülbelül egy órát vett igénybe, vagyis körülbelül 100 napig tart egy 10 x 10 méteres leszállóhely létrehozása. „Örökkévalónak hangzik, de gondoljunk csak a földi építkezésekre” – mondta Günster. „Néha örökké tart egy új csomópont megépítése.”
Ennek a megközelítésnek a Holdon való reprodukálásához a szerzők számításai szerint egy körülbelül 2,37 négyzetméteres lencsét kellene elszállítani a Földről, hogy a lézer helyett napfény-koncentrátorként működjön. A lencse polimer fóliából készülhet, amely feltekerhető, így könnyen szállítható. De a por továbbra is problémát jelentene magának az objektívnek.
"Ha por gyűlik össze az objektíven, az előbb-utóbb nem fog működni" – mondta Günster, hozzátéve, hogy a rezgő lencse segíthet enyhíteni ezt a problémát.
Fotók:Pixabay
