A Csodamalom Bábszínház a harmincadik, a Miskolci Szimfonikus Zenekar a hatvanadik, a Miskolci Nemzeti Színház pedig a kétszázadik évfordulóját ünnepli idén.
1823. augusztus 24-én, 17 órakor kezdődött a Miskolci Nemzeti Színház történelme Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon című nyitóelőadásával. A történelem pedig, mint tudjuk, ismétli önmagát, így az ünnepi évad is ezzel az előadással indul majd, pont abban az órában, mint kétszáz évvel ezelőtt. Az előadást Szőcs Artur rendezi.
„A kultúra időtálló érték, az időtálló értékeket pedig őrizni kell.”
/Veres Pál, Miskolc polgármestere/
Merem hinni, hogy a kétszáz évvel ezelőtti miskolci polgárok ugyanolyan büszkék lennének a „mi” mai színházunkra, mint amilyen büszkék ők voltak akkor az „övékre” – hangoztatta Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója. – Hiszem, hogy a miskolci színház nemzeti kincs, melynek értékét óvni, becsülni, őrizni kell.
Hozzátette, rendkívül szerencsés egybeesés és egyben lehetőség az, hogy éppen a 200. ünnepi évben rendezik Magyarországon a 10. Színházi Olimpiát – ahogyan erről korábban már mi is írtunk –, melynek keretében Miskolcra is számos világhírű színi- és tánctársulat érkezik.
Veres Pál, Miskolc polgármestere kijelentette: jó úton haladunk afelé, hogy Miskolc valódi értékei közismertek legyenek.
Akik idelátogatnak, sokszor elcsodálkoznak, hiszen a régi „bélyegek” még nem felejtődtek el az emberekben, melyeket régebben városunkra ragasztottak – hangsúlyozta a polgármester. – Viszont határozottan hiszem, hogy egyre inkább felfedezik Miskolc valódi értékeit. A kultúra is ilyen érték.
Felidézte, hogy a legenda szerint, amikor a második világháború alatt a brit parlament – a hadi költségek miatt – állítólag átmenetileg meg akarta szüntetni a művészet támogatását, Churchill visszakérdezett: „De akkor miért harcolunk?”.
