A meséből Lőrinczy Attila készített színpadi változatot a teátrum Kamaraszínházába.
Az előadásról a rendező és a dramaturg mesélnek:
Lázár Ervin a magyar meseirodalom egyik legnépszerűbb, legkiemelkedőbb alkotója, akinek bájos meséin generációk nőttek fel az elmúlt hatvan évben. Felnőttek számára is élvezetes, eredeti hangvételű történetei szellemes, és minden olcsó tanulságot nélkülöző kis példázatok szeretetről, barátságról, esendőségről, jóságról és gonoszságról. Lázár Ervin titka alighanem kedvességében, élet- és emberszeretetében rejtőzik.
– Lázár Ervin meséje eredetileg egy hét fejezetből álló, epizodikus prózai mű. Az én dolgom az volt, hogy jó színpadi szituációkba, dialóg helyzetekbe hozzam és egy követhető történetet szerkesszek belőle. Természetesen a darab legnagyobb része az író eredetijét követi – mondja Lőrinczy Attila dramaturg, aki a miskolci előadás színpadi változatának írója és akinek volt szerencséje személyesen ismerni Lázár Ervint. – Harminchárom évvel ezelőtt egy szerkesztőségben dolgoztunk. Nagyon kedves és szívet melengető dolog volt nekem ezzel a művel foglalkozni, mert Ervin az egyik legkedvesebb és legvidámabb ember volt, akivel életemben találkoztam, úgyhogy egy kicsit olyan is volt, mintha a síron túl beszélgetnék vele – osztja meg gondolatait a dramaturg.
Lőrinczy Attila szerint a Berzsián és Didekiben fantasztikus csodák, mesés fordulatok, beszélő-repülő kutyák vannak, és persze erősen szól a szeretetről, a barátságról, a bizalomról. – Mindemellett ez egy költői és filozofikus mese. Abban biztos vagyok, – minthogy Lázár Ervinnek sok felnőtt rajongója is van –, hogy a szülőknek, a tanároknak, a felnőtteknek nagyszerű élmény lesz. Mi pedig legfőképpen azon dolgoztunk, hogy hogyan legyen ez a gyerekek számára is tökéletesen érthető.
A Berzsián és Dideki fergeteges humorral és öniróniával beszéli el egy búskomorságba zuhant, elátkozott költő kálváriájának és megszabadulásának históriáját. – Az alapötlet az volt, hogy olyan gyerekelőadást készítsünk, ami nem musical, amiben nincs zene. Így Attila gondolata volt, hogy foglalkozzunk ezzel a regénnyel – avat be a rendező, Keszég László. Mint mondja, ha az ember ebben a történetben bármire ráismer, az azért van, mert ezek közülünk kinőtt mesefigurák, a mi magunk mentalitása az, ami megjelenik Lázár Ervin meséjében. – Ez egy olyan fontos dimenziója ennek, ami engem lenyűgöz. Szerintem sikerült olyan előadást létrehoznunk, amelyből egy kisgyermek is megért egy történetet, aki pedig – életkoránál fogva – már több tudással rendelkezik, az megérti, felismeri például az életközépi válság bizonyos elemeit a történetben. Ehhez tartozik talán az is, hogy ez a történet a mostban játszódik, abszolút kortárs: azokon az utcákon és helyeken járnak a szereplők, ahol éljük az életünket – részletezi a rendező. – Őszintén remélem, hogy a magyar színházi kánon része lesz ez a példány, mert Lőrinczy Attila olyan lenyűgöző módon hozott létre kvázi különálló történetekből egy új egészet, ami rendkívüli és fantasztikus – méltatja alkotótársát
Keszég László.
– Nagyon jó volt látni, hogy a színészek mennyire élvezik a próbafolyamatot, és hogy milyen, már-már csehovi mélységeket járnak be az egyébként néhol képtelen, meseszerű fordulatok megélése közben. A társulat munkakedvétől, koncentráltságától és derűjétől én el voltam bűvölve, úgyhogy izgatottan várjuk a premiert – teszi hozzá Lőrinczy Attila.
(Fotók: Éder Vera)
