Cikkünk frissítése óta eltelt 2 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Pápai Lívia textilművész, a Pécsi Tudományegyetem művészeti karának oktatója kérte fel a hallgatókat arra, segítsenek, hogy az oktatási célokra ajándékba kapott, ma már beszerezhetetlen, hiányzó alkatrészek miatt működésképtelen eszközöket használatba lehessen venni.

Az egyetem Műszaki és Informatikai Karának (PTE MIK) gépészhallgatói a több mint száz éves szövőszékek működésének megismerését követően láttak hozzá a hiányzó alkatrészek megtervezéséhez és legyártásához.

„A művészeti karos oktatók és hallgatók segítettek felkutatni a gépek mechanizmusait, emellett a gépészmérnök-hallgatók a működő szövőszékek tanulmányozásával jutottak információhoz. Ezek alapján alakították ki a hiányzó alkatrészek formáját, funkcióját.”
/Vasvári Gyula, a PTE MIK gépészmérnöki tanszékének megbízott vezetője/

A tervezésnél 3D-nyomtatót is bevetettek, először műanyagból kinyomtatták a megtervezett darabokat, így könnyebb volt módosítani azokat, majd ezután formázták meg fémből a végleges alkatrészeket. A hallgatók egyebek mellett kilincskerekeket terveztek, egyedi méretű csavarokat, reteszeket és forgatókart gyártottak.

A megmunkáláshoz a gépészképzésen is oktatott esztergálásra, marásra, hegesztésre egyaránt szükség volt, sőt az egyik szabálytalan formájú alkatrész kialakításában lézervágással segített a kar egyik ipari partnere.

A megbízás azért is volt hasznos a leendő mérnökök számára, mert egy olyan különleges eszközzel ismerkedhettek meg, amellyel nem találkoznak a ma működő vállalkozásoknál. A százéves mechanika tanulmányozása, az akkori mesterek gondolkodásának elsajátítása fejleszti az összefüggések megértését, a kreativitást, amelyre minden korban szükségük van és lesz a mérnököknek.

/Nyitókép: mik.pte.hu/