Cikkünk frissítése óta eltelt 11 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Pár napja, egy felelőtlen honfitársunk, laza mozdulattal megszabadult veszélyesen nagyra nőtt házikedvencétől és egy műanyag rekeszben elhagyta a 7-es főút mellett, Balatonlellén. A kidobott állat 70 centire nőtt, egy ekkora példánynak már komoly harapása lehet, így a befogása sem volt egyszerű művelet.

Egy járókelő szúrta ki az állatot, amint épp kivarázsolta magát a rekeszéből. Mondjuk, ez nem esett nehezére, egy aligátorteknős simán szétrág egy műanyagrekeszt. A rendőrök a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának segítségét kérték a befogásban.

Az aligátorteknős vagy harapós teknős (Chelydra serpentina) nevét is onnan kapta, hogy késéles, csőrszerű állkapoccsal rendelkezik, amellyel erőfeszítés nélkül képes felaprítani zsákmányát. Emellett a fajt könnyen felismerhetjük a farkukon megjelenő szarukúpokról, illetve a fiatal felnőtt egyedek esetében kisebb tüskék láthatók a gerinc és bordapajzsok mentén. A lábán lévő erős karmok szintén a zsákmány felaprításában játszanak szerepet.

Az aligátorteknős különösen veszélyes állatfajnak minősül, legálisan kizárólag állatkertekben tartható.
– olvasható a nemzeti park összefoglalójában.
Az aligátorteknősök azonban nem csupán az emberre veszélyesek. Miután hazánkban természetes ellenségük nincs, a természetbe kerülő egyedek komoly károkat tudnak okozni a természetes élővilágában. Emellett az ékszerteknősökhöz (Trachemys scripta) hasonlóan fenyegetést jelentenek a Magyarországon őshonos mocsári teknősökre (Emys orbicularis) is, amelyeket idővel teljesen kiszoríthatnak a természetes élőhelyükről. Ezek a nagyobb testméretet elérő, agresszívabb viselkedésű fajok jelentős táplálékkonkurenciát jelentenek a mocsári teknősnek, továbbá a napozó- és tojásrakó helyeikről is kiszoríthatják az őshonos teknősünket.

 

A befogott aligátorteknős – Fotó: Erdős Sarolta, BfNPI

A természetben megtalálható aligátorteknősök mindegyikére igaz, hogy eredetileg a lakosok által illegálisan, kedvtelésből tartott egyedek kerülnek ki a természetbe. A kezdetben terráriumban tartható teknős jelentős méretűre növekedhet (a most megtalált példány testhossza is eléri a 70 cm-t) és egyre nagyobb fenyegetést jelent a gazdáira nézve, ezért egyre kevésbé szívesen látott tagja a családnak. Ekkor döntenek úgy a felelőtlen gazdák, hogy a természetben engedik szabadon egykori kedvencüket. Az ilyen esetek mellett már sikerült megfigyelni, hogy a természetvédelmi őrszolgálat által befogott aligátorteknős a befogást követő napokban több tucat tojást rakott le, így felmerült annak gyanúja is, hogy a szabadon engedett példányok esetenként szaporodásra is képesek lehetnek.

Amennyiben szabadon engedett aligátorteknőst találunk, úgy járunk el a legjobban, ha értesítjük a megtalálás helye szerinti Nemzeti Park Igazgatóságot, aminek területileg illetékes természetvédelmi őre szakszerűen befogja az egyedet. Amíg ez megtörténik nem érdemes megfelelő eszközök nélkül kísérletezni a befogással, mert meglepő hajlékonyságának köszönhetően az állat harapásával könnyen sérülést okozhat. A befogott teknősök chipet kapnak és ezt követően hivatalos engedélyeztetés után állatkertekbe, teknősparkokba kerülnek elhelyezésre.

Természetesen, attól senkinek nem kell tartania, hogy egy aligátorteknős üldözőbe veszi. Mint a vadállatok általában, fél az embertől, támadni csak akkor támad, ha sarokba szorítják vagy elállják a menekülési útvonalát.