Exodus : Istenek és királyok
A mindenki által ismert Mózes sztorit az Úr 2014. évében a Nyolcadik utas: a halál és a Gladiátor című sikerfilmek angol sztárrendezője, Ridley Scott rázta gatyába. Gondolom nem az emberek hasfalából kirobbanó idegen űrszörny kalandjai, mint inkább a római hadvezérből lett gladiátor eposza nyerte meg a stúdió rokonszenvét és kalapoztak össze 150 millió dollárt (kb. 40 milliárd Ft) a projektre.
A zsidókat az egyiptomi rabszolgaságból a kánaán földjére elvezető kőtáblafaragó szerepében mindenki kedvenc denevérembere, az oscar díjas Christian Bale (A harcos) domborít nem éppen meggyőzően. Mostohatesóját, Ramszesz fáraót, a feltörekvő Joel Edgerton alakítja jóval hitelesebben. Kellően arrogáns és fafejű, ahogyan azt a szerepe megkívánja és a női rajongók nagy örömére ismét jól kigyúrta magát (mint anno a Warrior – a végső menetben is tette).
A mellékarcok nagyon rendben vannak. A mindig kiváló John Turturro alakítja Seti fáraót, Ramszesz atyját és Mózes mostoháját, aki tisztában van azzal, hogy nem a vér szerinti gyermeke lenne a legalkalmasabb az utódlásra. Sigourney Weaver, a direktor úr régi múzsája (A nyolcadik utas: a halál, 1492 – a paradicsom meghódítása) bújhatott a fáraó édesanyjának, Tuyának bőrébe. Megfelelően prezentálja az ügyeletes „rosszfiú” karaktert (aki most (is) lány), aki szisztematikusan próbál megszabadulni a kisfia trónjára veszélyt jelentő Mózestől. A szintén oscar díjas Ben Kingsley (alias Gandhi) Nunt alakítja, a zsidók egyik vezetőjét, aki felnyitja a felnőtt Mózes szemét és felfedi előtte származásának titkát. Az indiai-angol szülőktől származó Sir Ben Itzak Stern (Schinlder Listája) és Fagin (Twist Olivér) után ismét egy zsidó karakter szerepében brillírozik. Izgalmasabb tény az, hogy egy 1995-ös TV filmben (címe : Mózes), magát Mózest alakította, Bale-nél jóval lehengerlőbben.
A látványra és a zenére nem lehet semmi panasz. Pazar díszletek és lehengerlő akciók szórakoztatják a nagyérdeműt a 142 perces játékidő nagy részében.
A forgatókönyvírók nem bohóckodtak a kosárkában megmenekült zsidó fiúcskából egyiptomi herceggé felcseperedő szerencsefia meséjével, a nézők itt már hadvezérként ismerhetik meg Mózest, az Egyiptom népe által imádott hőst, aki mit sem tudván valódi származásáról vígan gyilkolássza a Nílus menti királyság ellenségeit. Egészen addig teszi ezt, amíg meg nem tudja az igazat, hogy Ő is egy ilyen ellenséges népcsoport tagja. Egy ügybuzgó hivatalnoknak hála titkát Ramszesz is megtudja, és rögvest száműzik az egykor ünnepelt hazafit. Mózes felkerekedik, bandukol, majd családot alapít. Egy szép napon megjelenik neki Isten (felejtsd el az égő csipkebokrot, Isten Scottnál egy gyermek képében kommunikál Mózessel) és nyomatékosan megkéri, szabadítsa ki a zsidókat az egyiptomi fogságból. Mózes eleget tesz az Úr kérésének (mi egyebet tehetne ?) és kezdetét veszi a vasárnapi iskolákból untig ismert bibliai sztori, tízcsapásostól, kettényíló Vörös tengerestől, tízparancsolatostól, et cetera, et cetera …
A csavar az ebben a filmben, hogy Scott megpróbálta a lehető legtöbb bibliai eseményt szkeptikus módon megmagyarázni (több – kevesebb sikerrel), és gondolom ezzel őt is sokan bitóra kívánják majd, akárcsak a hasonlóan cselekvő tanácsossal tette azt Ramszesz.
Lényeg a lényeg, idén hosszú évek óta egy igazi mega blockbuster karácsonyi filmet szállított le az álomgyár. Jézusról már nem sok újat lehet elmondani (én megnéznék egy UFÓ-s sztorit azért), így megkaptuk az ünnepekre Mózest, fogyasszátok egészséggel a karácsonyi halászlé és bejgli mellé.
Miskolci előadások :
Lichtenstein Raymond
filmesztéta
