Horváth Gábor és kollégái korábban már bebizonyították, hogy a vérszívó bögölyök nem vonzódnak a csíkos és foltos kültakarójú gazdaállatokhoz – áll az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) közleményében.
Mint írják, azt is kimutatták, hogy e parazita legyek zömében napsütésben támadják gazdáikat, mégpedig azért, mert a melegebb testfelszínű állatokról könnyebben el tudnak menekülni melegebb szárnyizmaik gyorsabb működésének köszönhetően, amikor a gazdák a csípés okozta fájdalomra reagálnak. De miért hagyják békén a csíkos vagy foltos állatokat? – tették fel a kérdést.
Az ELTE kutatói abból indultak ki, hogy napsütésben a zebrabőr melegebb fekete és hűvösebb fehér csíkjainak határvonalai mentén olyan hőmérsékletgrádiensek (kontrasztok) keletkeznek, amelyek hasonlítanak a bőr alatti vérerek fölött kialakuló hőmérsékletkontrasztokhoz.
Amikor tehát egy nőstény bögöly hőérzékeléssel próbál megtalálni egy bőrfelület alatt húzódó eret egy zebrán, akkor a meleg-hideg csíkok határainál kialakuló hőmérsékletváltozást érzékelve ott is próbál vért szívni, ahol nem mindig van ér.
A fájdalmas csípés azonnal kiváltja a zebra parazitaűző ellenreakcióját, például a farokcsapást. A bögöly elrepül, de hamarosan újra megjelenik, hiszen megfelelő mennyiségű vérre van szüksége ahhoz, hogy megtermékenyült petéit megérlelje.
Ha egyszínű gazdaállattal próbálkozik, hamarabb célt ér, hiszen egyszínű testfelületen semmi nem zavarja meg a hőérzékeléses érkeresésben, így könnyebben talál ért.
Hipotézisüket a kutatók négy terepkísérletben ellenőrizték, amelyek megerősítették új termofiziológiai magyarázatukat arra, miért kerülik el a bögölyök a zebrákat.
A bögölyök megtanulhatják, vagy genetikailag kódoltan eleve tudják, hogy nem érdemes csíkos vagy foltos kültakarójú gazdaállatokon vérszívással próbálkozniuk – írják a kutatók, akiknek tanulmánya az International Journal for Parasitology folyóiratban jelent meg januárban.
